A digitális fényképezőgépek fejlődése: a kezdetek

Elérkeztünk oda, hogy a digitális fényképezőgépek teljesen hétköznapi termékekké váltak. Aki akar, vehet egyet, alacsonyabb árú gépek esetén a kiadást nem érzi meg senki, illetve nem jobban, mint az, aki a merevlemezét bővíti egy nagyobb kapacitású modellre. A digitális fényképezők robbanásszerű fejlődése a kilencvenes évektől megállíthatatlanná vált, az utánégetőt azonban az ezredfordulón aktiválták a gyártók. Cikksorozatunk első darabja 1989-től lépked az idővonalon, onnantól, hogy az első fogyasztói termékek megjelentek.

Közel két évtizede, 1989-ben még más idők jártak: ebben az évben indultak útjukra az ASUS, az ABIT, illetve az EPoX alaplapgyártók, ekkor tették le a PCMCIA kártya alapköveit és ebben az évben mutatta be az Intel a 486DX processzort. Írható CD sem volt még, az Orange Book, melyet a Sony a Philips ebben az évben tett közzé, tartalmazta az írható lemezek (CD-MO, CD-R és CD-RW) formátumának szabványleírását.

1989-ben azonban már a szakboltokban voltak azok a digitális fotós rendszerek, melyek a hobbifotósok számára csak körülményesen voltak használhatók, ráadásul szinte elérhetetlen áron lehetett őket megvenni. A Video Floppy Diskre rögzítő Canon RC-701 (RC: Realtime Camera) három éve volt kapható, 780 pixeles vízszintes felbontása ma megmosolyogtató adat. Ez a professzionális fényképező egy 11-66 milliméteres optikával háromezer dollárba került, de ahhoz, hogy használható legyen, kellett még hozzá lejátszó-felvevő, nyomtató, laminátor, és telefonos adatátviteli egység, így a készlet 27 ezer dollárért volt kapható.

Canon RC-701

Az első konzumer gép

A Canont hamarosan a Sony, a Kodak és a Casio is követte, e gyártók fényképezőinek közös jellemzője volt a magas ár, valamint a körülményes kezelés, amik nem találkoztak a hobbifotósok alapvető igényeivel. 1990-ben aztán eljött az idő, megjelent az első, teljes mértékben fogyasztói piacra szánt digitális fényképezőgép, a Dycam Model 1, melyet az európai közönség a Logitech termékeként ismerhetett meg. A Logitech Fotoman 376x240 képpontos, 256 szürkeárnyalatú képeket készített, ezek 11 másodperc alatt kerülhettek a belső, egy megabájtos memóriába, mely 32 TIFF, illetve PICT2 formátumú fotó tárolására volt elegendő.

A vakuval is felszerelt Fotoman memóriája teljesen hétköznapi DRAM volt, így a képek elvesztek, ha az akkumulátor lemerült. A PC-s kapcsolathoz a Fotoman mellé soros kábelt adtak, segítségével kapcsolódhatott a Windows 3.0 operációs rendszerrel hajtott számítógépekhez. Elgondolkodtató, hogy ma már nincs olyan olcsó telefon, melynek fényképezője ne tudná a 995 dolláros áron bevezetett Fotoman felbontásának négyszeresét, ráadásul színesben.

1992-ig kellett várni, hogy a Logitech Fotoman színes változata is elérkezzen: a Windows 3.1 operációs rendszerrel egyidőben mutatkozott be a Dycam Model 3 (Logitech Photoman Plus), mely 24 bites színmélységben tálalt 495x366 képpontot. Ennek a fényképezőgépnek is 32 kép tárolására elegendő memóriája volt, ára szerencsére alacsonyabb volt elődjénél, azonban a 695 dollárt még mindig össze kellett spórolni.

Ugyanebben az évben mutatta be a Fuji is saját megoldását, a DS-H2 kétszeres zoomoptikája mögött egy 390 ezer képpontos képérzékelő dolgozott. A fényképező belső memóriával nem rendelkezett, speciális memóriakártyájára 40 kép fért. 1993-ban a Fuji továbbment, és bejelentette a DS-200F fényképezőt, mely szerény felbontása mellett elsőként alkalmazta a képek tárolására a flash memóriát, mely mára minden egyéb megoldást szine teljesen kiszorított.

Megjelennek a flash memóriakártyák

Ezekben az időkben a flash memóriák speciálisak és igen szerény kapacitásúak voltak, számtalan fejlesztés próbált az akkori gátak fölé kerekedni. A Sony a hangfelvételre- és lejátszásra szolgáló MiniDisc 1991-es bemutatása után 1993-ban elkészítette annak adattárolásra szolgáló MD Data változatát, melyet később több fényképezőgépében is alkalmazott. 1994 aztán a széles körben használható változatok bemutatkozásának éve lett, ekkor láthattuk először a SanDisk Compact Flash változatát, illetve az azóta sülyesztőbe került SmartMedia kártyákat is.

Compact Flash és Smart Media

E két kártyatípus közötti legfontosabb különbség, hogy amíg a Compact Flash kártyába az adatátviteli vezérlőáramkörök is bekerültek, addig a SmartMedia változatba nem. Ha egy fényképezőgép SmartMedia kártyát fogadott, kellett rendelkeznie a hozzá tartozó vezérlővel is. A két kártya bemutatkozása után még évekig inkább a belső, fényképezőgépbe épített memóriák maradtak terjedőben.

A notebook, mint fényképezőgép?

A Kodak 1994-ben az Apple számára készítette a QuickTake 100 fényképezőt, mely elsőként nyújtotta a VGA felbontású színes képeket ezer dollár alatti árhatár alatt. A Quick Take jelentősen letörte az árakat, az ezer dolláros határ alá kemény 250 dollárral ment. A noteszgéppel rendelkezők ebben az évben már igen olcsón fényképezhettek, megjelent a legtöbbet eladott Macintosh kiegészítő, a Connectix Quickcam, mely hihetetlenül alacsony, 99 dolláros áron kínálta a szürkeárnyalatos 320x240 képpontos felvételek készítését. Épp azért, mert noteszgéppel képes volt együttműködni, fényképezőgépként bárhol bevethető volt az összeállítás.

Connectix QuickCam

A noteszgéppel együttműködő megoldások kedvezően alakítoták a vételárat, hiszen pár részegység -- mint például az enegiaellátás, vagy a adattárolás -- megspórolható volt. A Canon CE300 PCMCIA kártyahelybe illeszthető fényképező 1995-ben mutatkozott be, a notebookból kiálló optikai rész 270 fokban volt elforgatható, 320x240 képpontos felbontása alkalmassá tette névegykártyák fotózására is. A PowerShot 30-at webkameraként is bevethettük, ezért csak szoftver kérdése volt, hogy mozgóképet rögzítésére is alkalmassá váljon.

Canon CE300

Végre: kijelző a fényképezőn

A Logitech Fotoman piacra kerülése óta öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kijelző kerüljön a hátoldalra. A ma már nélkülözhetetlen részegység adja meg a képek gyors viszajátszásának lehetőségét, amely során akár azt is eldönthetjük, hogy az elkészült fotók jól sikerültek-e, vagy meg kell azokat ismételni. Egészen 1995-ig ez nem állt rendelkezésre, de a Casio QV10 a forgatható optikája mellett e kijelzőt is kínálta, ráadásképp pedig TV-kimenettel is megörvendeztette tulajdonosát. Az alapjellemzők nem tették a csúcsra, korának VGA felbontású modelljeihez ezer dolláros árával és 460x280 képpontos felbontásával csapódott.

Casio QV10

1995-öt még egy fényképezőgép teszi fontos dátummá, ekkor jelent meg az első olyan fényképezőgép, mely önmagában is alkalmas volt mozgóképek rögzítésére, hanggal együtt. A Ricoh RDC-1 1500 dollárért 768x480 képpontos felbontást kínált és 2,5 hüvelykes, levehető LCD kijelzővel rendelkezett. A 130x70x20 milliméteres, 250 grammos fényképezőgépbe 24 megabájtos PC kártya illett, melyre normál módban 246 fénykép fért, illetve négy, ma már elfogadhatatlanul rövid öt másodperces klip, hanggal együtt.

A következő években -- mely cikksorozatunk többi részére marad -- további felbontásbeli javulásra számíthatunk, illetve arra, hogy a digitális fényképezőgépek egyre jobb minőségben kínálják az elszántak, illetve a tehetősebb fotósok számára a papírkép-lapolvasó együttese által nyújtottnál nagyobb fotózási szabadságot. További gyártók csatlakoznak az úttörőkhöz, fényképezőgépeik pedig összehasonlíthatóvá válnak. A kategóriák is kezdenek kialakulni, majd elhatárolódni egymástól.

A digitális fényképezőgépek fejlődése: 1995-től 1997-ig

A fogyasztóknak szánt digitális fényképezőgépek fejlődésével foglalkozó sorozatunk második része 1995-től folytatja az áttekintést, attól a dátumtól, amelytől a még szerény felbontású kompaktgépek tömeges elterjedését számíthatjuk. Ezekben az években kezdett megszokottá válni az a jelenség, hogy a főbb tereken, illetve turistalátványosságok helyszínén már nem kukucskál a fényképet készítő a keresőbe, ehelyett a fényképezőgépet karnyújtásnyira eltartva annak kijelzőjét kémleli. Az események felpörgése miatt az idővonal nagyon rövid része kerül most reflektorfénybe, hiszen a robbanásszerű fejlődés három év alatt is rengeteg érdekességet hozott.

A cikksorozatunk első része a fogyasztói modellek fejlődésének első szakaszát vette nagyító alá, kezdve a fekete-fehér őskori leletektől a ma is ismert memóriakártyák, valamint a hátoldali kijelzők bemutatkozásáig, illetve a mozgóképfelvételi lehetőség megjelenéséig. A következő évek a VGA-felbontású kompaktgépek virágzását hozták, és bár ebben az időszakban még általános volt a belső memória, sorra jelentek meg a flash-kártyákat fogadó rések a drágább gépek burkolatain.

Amikor a dotkom láz indulásakor, 1995-ben bejelentették az USB szabványt, illetve a Microsoft kiadta a Windows 95-öt, a digitális fényképezőgépekről már mindenki hallott, jellemzően a nyomtatott szaksajtóból. Annak idején sokak várták a havi magazinok újabb számait, hogy egy új fényképezőgépről szóló híradás oldalaira pecsételhessenek kávésbögréjükkel. Ebben az évben számos gyártó mutatta be 500-1000 dollár közötti áron 640x480 képpontos, vagy ettől igen kismértékben eltérő kompaktját.

Gyártók csatlakoznak, sorozatokat vezetnek be

A Canon útjára indította máig igen sikeres PowerShot sorozatát, a PowerShot 600 modellel, mely fix 50 milliméteres lencséje mögött egy 1/3 hüvelykes képérzékelő lapult, melynek felbontása jócskán túllőtt a VGA 307 ezer képpontján. A 950 dolláros áron bevezetett PowerShot 600 több mint 500 ezer képpontból állította elő a képet. Ez a fényképező volt az első, mely képes volt fogadni a PCMCIA kártyabővítéseket, illetve ezek merevlemez-változatait.

Canon PowerShot 600

Az időközben elvérző AGFA is csatlakozott a digitális fényképezőgépek előállítóihoz, ePhoto sorozatának első kompaktja az ePhoto 307 VGA felbontást, két megabájtnyi belső memóriát, valamint fixfókuszos optikát kapott és természetesen vakuval is ellátták. A gépet vitték, mint a cukrot, hiszen 500 dollár alatti árával kifejezetten kedvező ajánlat volt. A Casio kompaktjai tartották magukat ahhoz, amire a gyártó büszke volt, sorra jelentek meg a hátoldali kijelzőt tartalmazó, 320x240 képpontos, majd később a 640x480 pixeles modellek, melyek a félezer dolláros határt rendre alulró és felülről súrolták.

A fenti gyártók mellett a boltok polcain voltak már a Chinon, a Kodak, a Fuji, az azóta a Minoltába olvadt Konica, a Kyocera-Yashica és az Epson gépei is, ezek egymáshoz rendkívül hasonlatos adatokkal színesítették a piacot, örömmel töltve el azokat, akik szerettek válogatni. A Hitachi 1996 őszén olyan fényképezővel lépett színre, amely elsőként adta az akkori PC-ken már széles körben elterjedt MPEG-tömörítésű felvételek készítésének lehetőségét.

Hitachi MP-EG1A

A fura kinézetű MP-EG1 352x240 képpontos tömörített filmfelvételek mellett 704x408 képpont felbontású fényképeket is készített, melyek komponálásához nemcsak a kijelző, hanem a háromszoros zoomoptika is igen jól jött. A gép ezer dollárért kínálta a kivételes képességeit, 1300 dolláros csomagban pedig egy 360 megabájtos PCMCIA merevlemezzel (melyre a felvételek kerültek) volt kapható.

Cserélhető, nem beépített tárolók

A Compact Flash kártyát cserélhető tárként a 493x373 képpont rögzítésére alkalmas Kodak DC-25 hasznosította először, e fényképező ötszáz dollár alatti áron adta a viszonylag nagyobb szabadságot, hiszen a kettő, négy, illetve nyolc megabájtos kártyák ekkor még igen drágák voltak. A Kodak 1996-ban még durrantott egy nagyot, először kínált ezer dollár alatt egy megapixeles felbontású képek készítésére alkalmas gépet. A 799 dollárért megvásárolható DC-120 háromszoros zoommal és 4:3 képarányú, 1280x960 pixeles képérzékelővel rendelkezett.

Kodak DC-120

Az Olympus hatalmas erőkkel vetette magát a duzzadó piacból részt harapók közé, több 5-600 dolláros VGA és egy 900 dolláros, egy megapixeles fényképezővel is megsorozta az érdeklődőket. Ebben az évben és ezekkel a modellekkel indult aztán útjára a gyártó jópár évet megélt Camedia kompaktsorozata. A kezdeti modellek hajlított vonalakkal teli dizájnját sokan szerették, e gépek külsőre jelentősen eltértek a sarkos kockaformától.

Olympus D200l

Flash-kártya alternatívák

A Sony és a Sharp ebben az évben mutatott be két olyan fényképezőt (Sony Picture MD és Sharp MD-PS1), amelyek a viszonylag kis kapacitású, egyben drága flash-kártyák korlátait kikerülve adták a Minidisc Data lemezek jelentősen nagyobb, 140 megabájtnyi tárterületét a fotók tárolására. Ezekre a lemezekre nagyjából ezer VGA-felbontású fotó fért (egy év múltán a gyártó Mavica sorozata hagyományos, 3,5-ös floppykra mentette a képeket). A Sony az alternatív tárolási megoldásokat kereső vonalak mellett hétköznapibb termékkel is előrukkolt, bejelentette első CyberShot fényképezőgépét, a DSC F1-et, melynek négy megabájt belső memóriájába több mint száz kép fért. Ez a fényképező a Sonyra akkoriban jellemző igényes, mondhatni exkluzív fémházban (mint a kor high-end Minidisc Walkmanjei) jelent meg, és fix gyújtótávolságú lencséje forgatható volt.

Sony Cyber-shot DSC-F1

Notesz nélkül, notesszel

Cikksorozatunk első részében említést tettünk a noteszgéppel együttműködő, azok kártyahelyébe csúsztatható Canon CE300-ról, illetve utódjáról, a PowerShot 30-ról, mely modellek koncepcióját a Nikon is megszerette. A Nikon CoolPix 100 szinte csak a körítésben tért el a Canon kártyáitól, a Nikon megcsinálta azt a burkolatot, amely a Canonnak a noteszgépekből a működéshez kellett. A CoolPix 100 kártyafényképező "ruhája" az akkumulátort, későbbi, de még ebben az évben érkező 300-as utódja pedig az áramforráson túl egy érintésérzékeny kijelzőt is tartalmazott. A fényképezőt ebből a tokból kihúzva, majd a noteszgépbe csúsztatva lehetett a fotókat a gép merevlemezére menteni.

Nikon CoolPix 100

Egy termék több gyártónak

Az AGFA több tagot számláló ePhoto sorozatához 1997-ben csatlakozott az igen komoly, F/2.8 fényerejű, háromszoros közelítésre is alkalmas optikával szerelt ePhoto 1280, mely az 1,3 megapixeles felbontást és a Smart Media kártyatámogatást hatszáz dollárért kínálta. A fényképező -- éppúgy, mint a későbbi Nikon CoolPix 900-as sorozat -- a képen látható módon kettétekerhető volt, így a testes optika viszonylag kis helyet foglalt az üzemen kívüli állapotban. Ebben az évben a HP is belépett a gyártók közé, első VGA-felbontású gépei a Konica gyártó átcímkézett változatai voltak (HP PhotoSmart C-5340A = Konica Q-EZ).

Agfa ePhoto 1280

A Konica 1997-ben meghatározó szereplő volt, a HP mellett a Panasonic is átvette modelljeit, ilyen volt a VGA felbontású, PCMCIA flash kártyát fogadó Q-Mini, melynek Panasonic megfelelője a CardShot NV-DCF1 volt. A Panasonic emellett szép számmal jelentett be fényképezőgépeket, stílusuk mellett az akkor újdonságnak számító modellekben látható gegek is figyelemfelkeltőek voltak. A lehető legkisebb méret elérésének érdekében az NV-DCF2-nél a vaku különálló, a géphez csatolható egység volt.

Panasonic DCF-2

CCD és CMOS

A CCD-képérzékelők 1997-ig egyeduralkodók voltak, digitális fényképező ezidáig csak ilyen szenzorral készült. A Sound Vision SVmini volt az első fényképező, mely CMOS változatot tartalmazott (a CMOS képérzékelők a közelmúltig többnyire az igen olcsó fényképezőkben, mobiltelefonokban, valamint a Canon tükörreflexes gépeiben teljesítettek szolgálatot). A négyszáz dolláros SVmini 1000x800 képpont rögzítésére volt képes, a képeket a gép elektronikája nagyította 2000x1600-as kimeneti felbontásra. Ez év őszén az Intel és a Samsung is bemutatta CMOS képérzékelővel szerelt testvérmodelljeit (PC Camera és DigiMax 30/50), melyek felbontása 768x576 képpont volt.

A Toshiba is CMOS-szenzort alkalmazott, mely VGA-felbontással szolgálta a PDR-2 fényképezőt, ami igen ötletes módon járt a noteszgép-tulajdonosok kedvében. A 106x55x20 milliméteres, 150 grammos kompakt hátoldala kihajtható volt, ezzel a noteszek PCMCIA kártyahelyébe lehetett illeszteni a gépet. Az asztali számítógépet használók számára haszontalan lehetőséget a Smart Media kártyákat olvasni képes kártyaolvasók kerülhették meg, a PDR-2 ezekre mentette a képeket, mellé ebből két darab kétmegabájtos példányt csomagolt a gyártó.

Toshiba PDR-2

A Ricoh RDC-300 fényképezője szokatlan kialakításban, laptophoz hasonló módon felnyitható kijelzővel törte meg az általános fényképezőformát, e megoldás a gyártó több modelljében is visszaköszönt, még évek múltán is. A VGA felbontású, autofókuszos lencsével szerelt RDC-300-at a Philips is kínálta, ESP2 modellnéven négyszáz dollárért (a cikkíró első digitális fényképezőgépe volt 1998-ban).

Philips ESP2

Sorozatunk következő részére maradt az az időszak amely a VGA-felbontást egy megapixelesre cserélte, egyelőre a korábbi VGA fényképezők árszintjén. Mindeközben az alacsony felbontású változatok egyre gyakrabban landoltak a karácsonyfák alatt, igaz, nem a tízévesek ajándékaként. Sorozatunk hamarosan folytatódik.

A digitális fényképezőgépek fejlődése: 1998-tól az ezredfordulóig

Sorozatunk harmadik része 1998-tól 2000-ig tekinti át a fogyasztói piacra szánt digitális fényképezőgépek fejlődését. Közvetlenül az ezredforduló előtt a digitális fényképezőgépekről már szinte mindenki hallott, a gyártók túlvannak első VGA-felbontású gépeiken és sorozataikon, melyeket ebben az időszakban szárnyalnak túl a megapixeles, vagy nagyobb felbontású újdonságok.

Csillagászati megapixelesek

A megapixel-háború (milyen sokszor hallottuk így...) elkezdődött. Ma unalomig hangoztatjuk, hogy a gépben alkalmazott szenzor felbontása nem az egyedüli ismérve egy fényképezőgépnek, nem ezt az értéket tartalmazó sor a legfontosabb a technikai adatok felsorolásban, mely alapján dönteni kell a vásárláskor. Ez ma már igaz, de akkoriban még másképp álltak a dolgok. A VGA-felbontású fényképezők korántsem voltak elégségesek, gyenge képminőségüket az újdonság ereje nyomta el, nem az volt a fontos, hogy milyen képeket készít, hanem az, hogy egyáltalán képes rá.

A digitális fényképezőgépek használói fülig érő szájjal töltötték át képeiket az akkoriban legfeljebb egy-két gigabájtos merevlemezeikre, az erre szolgáló soros port időigénye eltörpült a filmes gépeknél megszokott előhívás több napos várakozásától. Ráadásul már lehetett tudni, hogy a fotó mit tartalmaz, emlékeinken kívül a hátoldali kijelzőre is hagyatkozhattunk, amikor visszanéztük azokat.

Ebben az időben hazánk elektronikai nagyáruházaiban, (helyesebben nagyáruházában) már vitrin mögött volt az akkor világszerte forgalmazott fényképezők szűk metszete. Az áruk kezdetben igen magas volt, melyek mereven tartották magukat, újabb, jobb gépek érkezéséig nem is nagyon estek, látszott, hogy a pár vásárló nem épp az árérzékeny rétegből került ki. Itt tesszük hozzá, hogy a két-háromszázezer forintos fényképezőgép-árak mellett csak a legvadabb rémálmok tartalmaztak húszezer forintos árcédulát egy komolyabb, megapixeles fényképező mellett. De ehhez már nagyon sok zsírosat kellett enni közvetlenül elalvás előtt.

Egy bécsi fotósbolt kirakata 1999-ből (az árak schillingben értendők)

A korra jellemző volt, hogy noteszgépet félmillió alatt csak használtan, jópár évesen kaphattunk, ezek árforradalma még nem érkezett el. A már létező MP3-fájlokba tömörített albumok az akkoriban virágzó Audiogalaxy, vagy a Napster segítségével éjjeleken át csorogtak a modemes interneten, amiket a legtöbben még audio CD-re írtak ki, hogy a PC-től függetlenül is hallgathassák őket. A kiváltságosok Minidisc lemezeket, a többiek Discmant és kazettás Walkman hallgattak. MP3-lejátszó nem is létezett 1998 tavaszáig, ekkor mutatta be az első megvásárolható modellt a Saehan.

Tetemes fogyasztás, nehézkes, lassú kezelés

A fényképezők nagy hányada 1998-ra 1,3 megapixeles lett, jellemzően igen sokat fogyasztva, az akkori memóriakártyák méretéhez igazodva nyújtottak 60-70 képnyi rövid fotótúrákra lehetőséget. Akkoriban szerencsés választás volt AA ceruzaelemmel üzemelő gépet venni, olcsóbban lehetett ezekkel az elkészíthető képmennyiséget duplázni. Maguk a fényképezők az energiafogyasztáson túl a kezelhetőségben és sebességben is eltértek a mai átlagtól, akár tíz másodperces éledési idő jellemezte ezeket, valamint a témaautomatika hiánya is.

A képminőség a mai gépekével összevetve egyszerre volt jobb és rosszabb. Még nyoma sem volt a korunkra jellemző, nagyfelbontású, kicsi képérzékelők zajszintjének, de ezek dinamikájának sem, ezért bár zajszegény képek készültek, sajnos azok világos képrészletei hajlamosak voltak a beégésre, az árnyékos részletek pedig finom részleteket eltakarva fordultak teljesen feketébe. Ehhez társul az az üzleti tény is, hogy amíg drága a gép, csak addig lehet költségesen gyártható optikát a képérzékelő elé építeni.

A kezdeti arctalan fényképezők és ezek sorozatai kezdtek magukra találni, a gyártók elkezdték belőni azok jellemzőit, cél lett kitalálni azt, hogy komolyabb, vagy kezesebb legyen-e egy új modellsor. A Canon ekkor tette exkluzívvá, tömegből kiemelkedővé az A sorozatot, mely fémházával csillogva sok akkori kompakt fölé emelkedett. A PowerShot A5 1998-ban lépett színre, az 1024x768 képpontos felbontást meglepően kis méretű fémházban tálalta. Az optika 35 milliméteres gyújtótávolságra lett belőve, zoomolási lehetőséget nem kínált. A Fuji is hasonló fényképezőgéppel lépett ebben az évben piacra, az MX-700 fix gyújtótávolságú optikát tartott álló kivitelű fémházában, felbontása 1280x960 képpont volt.

Canon PowerShot A5

1998 nyarán a Minolta nagyot durrantott, olyan fényképezővel indította Dimage modellsorát, mely két részből állt. A másfél megapixeles gép egyik fele az elektronikát, másik az optikát és a CCD-t tartalmazta. A Dimage 1500EX-et kétféle optikával is meg lehetett vásárolni, ezekből a drágább 2,7-szeres közelítést kínált, míg az olcsóbb változat fix, 28 milliméteres gyújtótávolságot. Ha a drágábbat vettük, 350 (!) dollárért kiegészítőként megvásárolhattuk a nagylátószögű optikát is hozzá. A fényképezőhöz egy másfél méteres kébelt is adtak, mellyel korlátozott szinten, de távfényképezni is lehetett. A Minolta e moduláris rendszerét úgy alkotta, hogy később nagyobb felbontású egységet is lehessen vásárolni hozzá, de ilyen kiegészítő végül egy sem készült el.

Minolta Dimage 1500 EX

A Nikon CoolPix sorozata is erőre kapott, megjelent az első elforgatható optikás fényképező, mely a Minoltához hasonlóan tagolta a gép két részét, ám attól eltérően nem volt kettéválasztható. Az 1,3 megapixeles Coolpix 900-at több hasonló, ám nagyobb és nagyobb felbontású fényképező követte, egészen négy megapixeles felbontásig. A Ricoh a Nikonhoz hasonló utat járt, 1998-ban bemutatta RDC-4300 fényképezőgépét, mely a CoolPix 900-hoz hasonlóan kettétekerhető volt. A két fényképezőgép nagyjából ugyanazt kínálta, különbség az alkalmazott flash kártyákban volt: míg a Nikon a CompactFlash-változatokra, addig a Ricoh Smart Media kártyákra mentette a képeket.

Az Olympus 1998-ban számos kompakt bejelentése után feljebb lépett, harmadik változatát mutatta be futurisztikus külsejű fényképező-sorának. A Camedia 1400XL -- mint ahogy két elődje is -- unikum volt, tükörreflexes vázat idéző burkolattal, de fix optikával szerelték. Ebben a gépben egy, a fényt félig áteresztő prizma volt, ami rögzített helyzetű, és felcsapódó tükörre sem volt szükség. Az 1400XL optikai keresője az egyetlen, melyen keresztül a képeket készíthettük, a hátoldali kijelző a gép felépítéséből adódóan csak a képek visszajátszására volt használható. Az 1400XL nem túlzás, egyenesen zabálta a négy ceruzaakkumulátort.

Olympus Camedia 1400XL

Kicsi a kártya

A következő évben, 1999-ben az AGFA bemutatta új utakon járó egy megapixeles ePhoto CL30 Clik! fényképezőgépét, mellyel a Sonyhoz hasonlóan, az akkoriban szűkös és igen drága flash tárolókat próbálta mellőzni. A fényképezőgép nagyon kicsi, nagyjából CompactFlash-méretű, 40megabájtos Clik! lemezekre mentette a képeket, melyet az Iomega gyártott. Az azóta süllyesztőbe került formátum MP3-lejátszókban is szolgálatot teljesített, lemezenkénti egy dolláros ára verhetetlenné tette a CompactFlash kártyákkal szemben, melyek akkori átlagos kapacitása az AGFA Ephoto CL30 Clik!-et bejelentő sajtóközlemény szerint négy megabájt volt. A minilemezt később az Iomega közkedvelt Zip-termékeire utalva PocketZip-re keresztelték, elkészültek hozzá a PCMCIA adapterek és olvasók is.

AGFA ePhoto CL30 Clik!

A szélessávú internetnek még nyoma sem volt, így az elkészült fényképek messzire csak modemes kapcslaton keresztül voltak eljuttathatók. Ezt a lehetőséget építette a Panasonic PV-DC2590 fényképezőjébe, mely a háromszoros zoomoptika segítségével készült 1,3 megapixeles képeket számítógéptől függetlenül volt képes a CompactFlash kártyahelyébe illő, amúgy a gép mellé csomagolt modem segítségével áttölteni a távoli, windowsos PC-re, vagy akár faxkészülékre is. A négy ceruzaelemmel üzemelő fényképező ebből adódóan két CompactFlash kártyahellyel rendelkezett, egyik a modemé, másik pedig a flash kártyáé volt.

Panasonic DC2590

1,3 megapixel? Ugorjunk!

A Canon PowerShot sorozata 1999-re már a harmadik váltást érte meg, az A5-ből A5 Zoom lett, mely a 800 ezer képpontos felbontás mellett már 28 milliméterről induló 2,5-szeres zoomoptikát is kínált. Az A5 Zoomot egy hónappal később követte a PowerShot A50, mely ugyanabban a fémburkolatban már 1,3 megapixeles szenzort tartalmazott. Ezzel az A sorozat egy időre elaludt, helyét az S-sorozat vette át, a korábbi gépekhez hasonló, ám azokénál vékonyabb burkolatban az 1999 augusztusban bemutatott PowerShot S10, majd a 2000 januárjában bejelentett S20 két, illetve akkoriban hatalmasnak számító, három megapixeles felbontást adott a fotós kezébe. Az S-sorozatú gépekbe már illett az akkoriban még 340 megabájt, illetve egy gigabájt kapacitású, méregdrága Microdrive meghajtó is.

PowerShot S10 és 340 MB Microdrive

Még az ezredforduló előtt váltottak a gyártók két megapixelre. 1999végén nagy hajrában léptek színre a kétmillió képpontot rögzíteni képes fényképezőik. A két megapixelt 1999-ben a Nikon a Coolpix 950-nel, az Olympus a C2000 gépével, a Sony pedig a függőleges irányban forgatható, fix gyújtótávolságú DSC-F55 kompaktjával érte el. Hozzájuk csatlakozott a Ricoh RDC-5000, az Epson PhotoPC 800, a Fuji MX-2900 Zoom, a Kodak DC280, valamint a Casio QV-2000UX is.

Nagyítsunk szoftveresen

Az ezredfordulót várva a három megapixeles gépek érkeztek, jellemzően már jól bejáratott sorozatok új tagjaiként. Ilyen volt a már ismert Casio QV3000, mely a három megapixeles felbontást elsőként kínálta, vagy a Nikon CoolPix 950-estől külsőre csekély mértékben különböző, ám annál kissé testesebb Coolpix 990 is. Az Olympus a Camedia sorozat C3000-esével szállt ringbe. A Fuji ebben az évben papíron jócskán elhúzott a többiektől, ráadásul a 2000-es év legelején, januárban mutatta be első méhsejt szerkezetű, Super CCD-vel szerelt fényképezőgépét, a FinePix 4700-ast, mely 4,3 megapixeles kimeneti képméretet kínált.

FinePix 4700

Az új típusú CCD előnye a hagyományos változatokhoz képest a nagyobb aktív érzékelőterület, mert a nyolcszögletű diódák közelebb voltak egymáshoz. A FinePix 4700 korának non plusz ultrája volt, kéthüvelykes 130 ezer képpontos kijelzője felett egy LCD státuszkijelző is mutatta a főbb adatokat, melynek háttérvilágítása az aktuális üzemmód szerint változott, felvétel narancssárgájából a lejátszás zöldjébe. Az álló helyzetben használható, 280 grammos, 78x97,5x32,9 milliméteres fényképező háromszoros zoomoptikát tartalmazott és Smart Media kártyára mentette a képeket, vagy a tíz kép másodpercenkénti sebességű QuickTime klipeket. Utóbbiakból egy 16 megabájtos kártya 90 másodpercnyit tárolhatott.

Fuji Super CCD

A Fuji FinePix 4700-as nem volt valódi 4,3 megapixeles gép, ezért is írtuk úgy, hogy csak papíron hagyta le a többieket. A Fuji ennél a gépnél (és a Super CCD-nél) vezette be a nagyotmondást, mint marketingeszközt ,mert a 4700-as képérzékelője valójában a többiek három megapixeles szenzoraitól is elmaradt, "mindössze" 2,4 megapixeles volt. A Fuji azért döntött a szoftveres képnagyítás mellett, mert azt minimális mértékben ugyan, de a nem egymás felett és mellett, hanem átlósan rendezett szenzorképpontok indokolták.

A Fujit annyira elbűvölték a nagy számok, hogy maga a CCD-hez közvetlenül kapcsolódó elektronika végezte el az interpolálást, mely akkor is működésbe lépett, ha egyébként megelégedtünk volna kisebb felbontással is. Egy 1280x960 képpontos, 1,3 megapixeles fotó tehát igen bonyolult módon készült el: a 2,4 megapixeles képérzékelő jelei 4,3 megapixelesre dagadtak, majd a CCD-blokkból kikerülve a fényképező elektronikája átméretezte őket alacsonyabb felbontásra. A zavart keltő, szemtelen húzáshoz a gyártó sokáig ragaszkodott, sőt, divatba is jött, névtelen gyártók legolcsóbb két megapixeles gépei sokszor hat megapixelesként próbáltak tájékozatlan tulajdonosokhoz jutni.

Ékszer és Vérprofi

A Canon kettőt is durrantott 2000-ben, egyik nagyobbat szólt, mint a másik. A ma is közkedvelt IXUS sorozat született meg ekkor, melynek első tagja, az IXUS Digital a legkisebb és legkönnyebb digitális gép volt az akkori mezőnyben. A Digital IXUS 2,1 megapixeles felbontást, sőt, még egy kétszeres zoomoptikát is kínált a miniatűr, 87x57x26,9 milliméteres fémházban, mely feleakkora volt, mint a kor hétköznapi modelljei.

Canon PowerShot G1

A gyártó az alapvetően automata fényképezésre termett IXUS mellett a kompaktok másik végletét is kezelésbe vette, a hozzáértőbb fotósok számára létrehozott G-sorozattal. A PowerShot G1 kihajtható LCD-vel rendelkezett, volt rajta vakupapucs, és 3,1 megapixeles CCD képérzékelővel vette a külvilág jeleit. A gép háromszoros közelítésre alkalmas, kiemelkedően jó, F/2.0-2,5 fényerejű optikája más típusokba is belekerült, a gyártási költségeken megosztozva ezt az optikát változtatástól mentesen építette be a Sony a DSC-S70-be, valamint az Epson a PhotoPC 3000Z fényképezőjébe, természetesen azonos fényerővel.

Sorozatunk hamarosan elkészülő következő része az ezredforduló utáni állapotokat taglalja majd, ahol folytatódik a megapixel-hajhászás, jönnek a négy, illetve az öt megapixeles masinák, emellett az árak is szépen lassan emberibb mélységekbe esnek.

forrás: http://www.hwsw.hu/hirek/36740/digitalis_fenykepezogep_tortenelem_kezdetek_vga_qvga.html

A fényképezés fejlődése

A hajnal

A hazai fotográfia szinte egyidős a XIX.század egyik nagy találmánya, a dagerrotípia elterjedésével. Az itthoni kevesek azonban ? akiknek megadatott fényképészet korai szépségeiben való elmélyülés ? kénytelenek voltak külhoni, vagy saját készítésű felszereléssel hódolni kedvtelésüknek, vagy hivatásuknak. A magyarországi optika- és fotócikk forgalmazás már a század első felében elkezdődött. Egyik kiemelkedő személyisége Calderoni István, vagy Stefano Calderoni, olasz származású, Pesten letelepedett ?látművész?. A vállalkozó kedvű optikus 1819-ben hozza létre mozgó vegyesbazárját, majd néhány év múltán a Váci utcában alapít boltot. A kiváló üzleti érzékkel megáldott tulajdonos a kor igényeinek megfelelő termékeket árusít, így a kínálatban főként színházi és egyéb látcsövek, valamint szemüvegek és különböző geodéziai mérőműszerek kapnak helyet. A szabadságharc idején például a Calderoni vállalkozás látja el távcsövekkel a magyar honvédséget. A század második felében a termékkínálat is bővül, többek között vetítőgépekkel, ködfátyol készülékekkel, sztereoszkópokkal és Calderoni vállalja a német Carl Zeiss és Ernst Leitz alapította cégek hazai képviseletét is.

Calderoni István

A magyar optika és fotográfia fellendítésében nagy szerepe van a kiegyezés utáni, Eötvös József nevéhez fűződő, népoktatási törvénynek, mely több ezer népiskola számára biztosít tanszereket, fellendülést adva a hazai optikai és finommechanikai iparnak is. A hazai tanszer forgalmazás egyik legnagyobb neve a Calderoni és Társa lesz.

A cég társtulajdonosa az a Hopp Ferenc volt, aki elsősorban kelet-ázsiai iparművészeti gyűjteményéről és azt jelenleg is gondozó, nevét viselő múzeumról ismert. Hopp optikus tanoncként kezdett Calderoni szárnyai alatt, majd később a veje és társtulajdonosa lett. Az alapító 1881-es halálakor már a cég tulajdonosa és vezetője volt. Itt szerzett vagyona tette lehetővé ázsiai utazásait és páratlan műgyűjteményének megalapozását.

A tanszergyártás látszólag mellékvágány a fotográfia szemszögéből, de olyan finommechanikai háttéripart alapoz meg, mely később nagy hasznára lesz a gyártóknak. Rengeteg kisebb vállalkozásnak, iparosnak, műszerkészítő laboratóriumnak válik segítségére, melyek idővel a hazai fotótechnika megkerülhetetlen sarokkövei lesznek. Ilyen a Süss Nándor vezette, Államilag engedélyezett Mechanikai Tanműhely, mely a Calderoni egyik legfontosabb optikai-mechanikai beszállító partnere, és amelyre később még visszatérünk.

Napvilág

Petzvál József

A magyar fotótechnika megkerülhetetlen neve Petzvál József. Olyannyira, hogy a nemzetközi szakirodalom is a legnagyobbak között tartja számon.

A Szepességben született 1807-ben, alap iskoláit Lőcsén és Kassán végezte, majd a pesti Institutum Geometricumban szerzett mérnöki képesítést, majd matematikából doktorált. 1832-ben már egyetemi tanárként tevékenykedik, geometria, matematika és mechanika tantárgyakban. Kezdetben Pesten, majd 1837-től a bécsi egyetemen oktat.

Bár a modern fényképezés nagy nevei között talán Daguerre-é a legismertebb, minden elfogultság nélkül oda kell helyeznünk Petzválét is. Az 1839-ben bemutatott dagerrotípia rendkívül körülményes eljárásként indult, hiszen a kép megfelelő kiexponálásához több percre volt szükség a kezdetleges optikáknak köszönhetően. Petzvál 1840-ben olyan korszakalkotó objektívet konstruált, mely 1:3,17 fényerejével egycsapásra átírta az addigi fényképészeti gyakorlatot. A kéttagú, akromatikus portréoptikával drámaian lerövidült a szükséges megvilágítási idő. Ez kortársának a francia Chevalier-nek szintén kéttagú objektívénél 16x jobb fényerővel rendelkezett. Az objektív gyártását 1841-ben a Voigtländer cég kezdte meg, Petzval számításai alapján, és egészen a közelmúltig a világ egyik legjobb portréobjektívének számított.

A feltaláló sikerét kiváló matematikai és műszaki geometriai ismeretei biztosították. Max Berek a Leitz cég későbbi mérnöke szerint, Petzval kortársait megelőzve ismerte fel az objektíveket sújtó képalkotási hibákat, és több probléma megoldására is rávilágított. Számításai ? többek között a nevét viselő híres Petzval-feltétel (?(P) = 1/(n1f1) + 1/(n2f2) + +...+ 1/(nnfn) = 0 ) - gyökeresen megváltoztatták az objektívek addigi gyártását, és a mai napig az optikai tervezés alapjául szolgálnak.

Petzval-féle kéttagú portréobjektív

Nevéhez fűződik a dupla szemlencsés (ún. binokuláris) látcső kifejlesztése, a Galilei-féle távcső és a vetőobjektívek tökéletesítése, valamint a ?dialitobjektívnek? elnevezett tájképoptika és a mai katonai reflektorok előfutárának tekinthető ?tábori fényszóró? kifejlesztése. Felismerése nyomán, miszerint ?az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok?, az osztrák Carl Auer von Welsbach megalkotta az ún. Auer-égőt és forradalmasította az akkoriban elterjedt gázvilágítást.

Petzval élete végéig Bécsben élt és az ottani Tudományos Akadémia tagja lett, majd pedig a Magyar tudományos Akadémia is kültagjának választotta. Bár gyermektelenül és magányosan halt meg 1891-ben, az utókor hamar felismerte jelentőségét. Bécsben és Budapesten is utcát neveztek el róla, a Hold egyik, 150 km átmérőjű krátere pedig a Petzval-kráter nevet viseli.

Magyar Optikai Művek

Néhány bekezdéssel ezelőtt már felmerült Süss Nándor és az általa vezetett Mechanikai Tanműhely. Ez a vállalkozás képezte alapját a későbbi Magyar Optikai Műveknek, rövidebb nevén MOM-nak.

Süss Nándor

A XIX. század második felében fellendülő hazai finommechanikai és optikai ipar nem keveset köszönhet ennek az embernek, aki 1848-ban született a németországi Margburgban, Ferdinand Süss néven. Magyaroszágra 28 éves korában a kolozsvári egyetem megbízásából érkezett, ahol egy újonnan megnyíló Mechanikus Állomás vezetésével bízták meg. Itt az egyetemi oktatáshoz szükséges mérőberendezések ? többek között optikai eszközök - gyártása és karbantartása folyt. A MOM ezt a ?műhelyt? tekinti ősének.

1884-ben, Eötvös Lóránd ajánlására Süsst Budapestre csábítják, ahol a frissen alapított Államilag engedélyezett Mechanikai Tanműhely irányítását végzi. A Mozsár utcában működő intézmény volt az ország első finommechanikai műszerész szakiskolája, kezdetben alig több mint egy tucat tanulóval, négy éves képzési idővel. Itt készült többek között Eötvös később elhíresült torziós ingája és egyéb mérőberendezések is. 1897-ben a brüsszeli nemzetközi vásáron, 1900-ban pedig a párizsi világkiállításon nyertek díjat az itt készült eszközök. Termékeiket a Calderoni és Társa cég értékesítette.

A MOM elődje, 1905-ben

A következő évszázad első évében megszűnt a tanműhely állami apanázsa, így a munka nélkül maradt vezető saját céget alapított Süss Nándor Féle Praecisios Mechanikai Intézet néven. A Budán működő vállalat az említett ingák mellett út-, vasút-, és bányaépítésekhez használt műszereket, geodéziai berendezéseket, taneszközöket, távcsöveket készített. 1905-ben a cég áttette székhelyét a nyugalmasabb Csörsz utcába, mely végleges otthont adott a későbbi MOM telephelynek. Süss Nándor 1918-ig vezette a céget, amely nyugdíjba vonulása után részvénytársasággá alakult. Az alapító 1921-ben egy sajnálatos villamosbaleset áldozata lett.

A vállalat ugyanebben az évben vásárolta meg a német C.P. Goerz cég üvegcsiszolási licenszét, így megkezdődhetett a saját optikai termékek készítése. 1922-től mint Süss Nándor-féle Praecizios Mechanikai és Optikai Intézet Rt. működött a vállalat. A cég optikai tevékenysége akkoriban főleg térképészeti és geodéziai mérőműszerek lencséinek gyártásában merült ki. A fotográfiai eszközökre még nem volt akkora kereslet. A piaci igények iránti érzékenységüket egyébként jól példázza, hogy a húszas évek végén rádiókat is gyártottak.

1938-ben (hivatalos honlap szerint 1939-ben) kapja meg a cég a Magyar Optikai Művek Rt. nevet. Ekkor már több ezer főt foglalkoztató nagyvállalat, mely az egyre gyorsabban fellendülő hadiiparból is teljes mellszélességgel kiveszi részét, és a magyar gyártású harckocsikhoz, gépágyúkhoz készít célzóberendezéseket, optikákat.

Mint hadiüzem, természetesen elsődleges célpontnak számít, így 1944-ben az üzem egy része Sopron-Lövőre települ. A háború végeztével a budapesti épületek kb. egyharmada megsemmisül, a gépek jó részét pedig a német hadsereg szereli le és szállítja el, ?viszontsegítségként? a német finommechanikai ipar számára.

Az ezt követő évekre szovjet kézbe került a gyár és főleg háborús jóvátételre termelt, de azt hiszem a szemüveglencsék és ébresztőórák cikkünk szempontjából most lényegtelenek. Sokkal fontosabb, hogy a szovjet kormány 1952-ben végre lemond a MOM tulajdonjogáról, amely az Rt. jelölést elhagyva Magyar Optikai Művekként működik tovább.

De csapongjunk egy kicsit, és vessünk pillantást egy másik hazai üzemre, a később alakult, de a fényképezőgép gyártásban hamarabb eszmélő Gammára és a magyar fototechnika egy másik jeles személyiségére, hogy aztán ismét eljussunk ehhez a korszakhoz, az ötvenes évekhez, melynek politikailag sötét időszaka a magyar fényképezőgép gyártás aranykorát is jelentette.

Gamma Művek

A fő tevékenységként szintén mérőműszerek gyártásában jeleskedő Gamma, a MOM-hoz hasonlóan kihagyhatatlan neve a magyar fototechnikának. 1920-ban létesült budapesti cég fő feladata, az alapító okirat szerint ?szabadalmak értékesítése, mechanikai és elektrotechnikai tömegcikkek gyártása és árusítása? volt. Azaz lett volna, ha 1 éven belül nem megy csődbe. Szerencsénkre a vállalatot Juhász Zoltán és Juhász István gépészmérnök testvérpár veszi át és színtiszta családi vállalkozásként indítja újjá. A kezdetben még csak néhány főt foglalkoztató vállalat 1922-ben már némi nyereséget is hoz, 1924-ben pedig új helyre a Fehérvári útra költözik.

A cég neve ekkor Gamma Finommechanikai Gépek és Készülékek Gyára Rt., vagyis tevékenységi köre jórészt megegyezik a MOM, vagyis ekkoriban még Süss Nándor-féle Praecizios Mechanikai és Optikai Intézet Rt. tevékenységével. Többségében földmérő (mérnöki) műszerek, tudományos készülékek gyártásával és javításával foglalkoznak, egyre jobb színvonalon. A vezetés célkitűzése, hogy a vállalat megerősödéséig tiszteletdíjat nem vesznek fel, a részvényekre pedig nem fizetnek osztalékot. A megerősödés nem is várat sokáig magára. A Gamma még az 1929-es gazdasági világválságot is kisebb döccenővel átvészeli, egy jelzáloghitelnek köszönhetően. Juhász István egyik szabadalma, az 1932-ben bemutatott légvédelmi lőelemképző révén a Gamma jelentős sikereket ér el külföldön is. A nemzetközi kereslet akkora, hogy 1940-re a Gamma termékei jelentik a hazai ipari kivitel 10%-át.

Bár megrendeléseik jó részét a hadiipartól kapták, folyamatosan keresték az egyéb lehetőségeket is, így jött létre 1935-ben a Gamma Műszaki és Színespapírok Gyára Kft., valamint az optikai üvegcsiszoló részleg, mely mikroszkópok és fényképészeti termékek fejlesztését és előállítását is megkezdte. A cég fontosnak tartotta az optikai részleget, hiszen neve az évtized végén Gamma Finommechanikai és Optikai Művek Rt-re változott.

Kinga II prototípus

A Barabás János vezette optikai csapat a negyvenes években kezd komolyabban foglalkozni egy saját fényképezőgép megalkotásának ötletével, és elképzelésüket tett is követi. Külsősök segítségét is igénybe veszik, így olyan prototípusok kifejlesztése válik lehetővé, mint az 1944-es Riga (RIszdorfer GAmma), vagy Kinga (KINo Gamma) távmérős modellek. A Riga Dr. Riszdorfer Ödön feltalálóval közösen készült, aki az automatikus és félautomatikus expozíció szabályozás feltalálója, nemzetközi mércével is korszakalkotó szabadalmakkal. Találmányait elsőként az Eastman-Kodak vásárolta meg és építette fényképezőgépeibe. Sajnos Riszdorfer 1944-ben, Budapest ostroma alatt eltűnt, így a projekt befejezetlen maradt. Az egyre romló hadihelyzet amúgy sem kedvezett a fényképezőgép gyártásnak, és az utána következő időszak sem volt könnyű. A Gamma azonban több prototípust is tető alá hozott ebben a korszakban is. Így készült el például a Kinga II és Kinga Compur modell, melyek azonban az előbbiekhez hasonlóan soha nem kerültek sorozatgyártásba.

Akadt azonban egy újabb ?külsős?, a magyar fotográfia akkor már jól ismert személyisége, Dulovits Jenő, aki a háború alatt kifejlesztett fényképezőgép ötletével, a Gammával együttműködve, felírta Magyarország nevét a fényképezőgép gyártó nemzetek tablójára.

Dulovits Jenő

Dulovits: Önarckép

1903-ban született Budapesten és ifjúkori éveit, valamint tanulmányait is itt folytatta. 1927-ben szerzett tanári diplomát a Budapesti Tudományegyetemen, majd matematikatanárként helyezkedett el. Közben elkötelezettje lett a fotográfiának, és a 30-as évektől több szaklapban és kiállításon is találkozni nevével. Számos díjat is nyert, többek között Bécsben és Londonban, a soproni II Nemzetközi Fotókiállításon, valamint a Kodak 1932-es pályázatán. Az úgynevezett ?magyaros stílus? fotográfiai irányzat egyik nagy egyéniségének tartják. Szintén 1932-ben cikke jelenik meg a Fotóművészeti Hírekben Soft vagy nem soft címmel. Ebben a lágyító előtétekkel történő fotózásról értekezik.

1933-ban Tóth Miklós mérnökkel közösen elkészíti a DUTO nevű lágyítót előtétjét, mely feltalálóiról (DUlovits - TOth) kapta nevét, és amelyet mindmáig a legjobb lágyító előtétnek tartanak szerte a világon. Az 1934-ben meghirdetett Budapesti Nemzetközi Amatőr Fotópályázaton csak DUTO-val készült felvételek nevezhetnek. Dulovits nevéhez további öt lágyító előtét szabadalom fűződik.

A negyvenes években saját fényképezőgép kifejlesztésén dolgozik (korábban már magának készített gépeket), és operatőrként is megjelenik Szőts Itván mellett. Nevéhez fűződik a Kádár Kata c. rövidfilm fényképezése. Új, egyedi fejlesztésű fényképezőgépét 1943 augusztusában szabadalmaztatja.

A magyar fényképezőgép gyártás viszonylag rövid aranyévei nagyjából a második világháborútól az ötvenes évek végéig terjedő szűk húsz esztendőre korlátozódnak, de leginkább az utolsó tíz évet tekinthetjük igazi aranykornak. A modellkínálat a nagy gyártókhoz képest szerény, de bizony jó néhány kivételes termékkel büszkélkedhet, mely legalább a kor technikai színvonalát, de esetenként azt megelőző újításokat hozott. Korábban is voltak próbálkozások, de ezek általában csak saját használatra, vagy ? ahogy láttuk - a prototípus szintjén megragadt gépek voltak.

És így vissza is érkeztünk a fényképezőgép gyártásban éppen szárnyait bontogató Gammához, mely az új fényképezőgépének szabadalmaztatása után (1943) veszi fel a kapcsolatot Dulovits-csal. A háború azonban nem kedvez az együttműködésnek, ezért a tényleges munka csak 1946-tól kezdődik.

Duflex (Gamma) 

Duflex

A fejlesztés végeredménye a Duflex (DUlovits reFLEX) fényképezőgép, mely a világ első szemmagasságú keresővel ellátott tükörreflexes gépe. Ha csak ennyi lenne a gép érdeme, akkor is megérné a forradalmi jelzőt, több forrás szerint azonban az ismeretlenségből feltűnő magyar fényképezőgép ipar első mérföldköve az összes akkori csúcsmodellt évekkel előzte meg. Egyedi formaterv, mely mind a mai napig az ipari formatervezők hivatkozási alapja. Az akkoriban újdonságnak számító gyors, visszacsapódó tükör, a bajonett csatlakozású objektív vagy a fémfóliás redőnyzár és az automatikus beugró blende, mind a háború utáni időszak egyik legelőremutatóbb fényképezőgépévé avatják. Újításait a következő években több nagy gyártó is átvette és alkalmazza a mai napig. A jelenleg forgalomban lévő összes DSLR fényképezőgép szemmagasságú keresőt használ, bár a Duflex egyedi tükörrendszert alkalmazott, nem a ma elterjedt pentaprizmás és tükrös megoldásokat. Használati módja és a kereső által adott kép mégis megegyezik a manapság ismerttel. A korábbi gépekbe felülről kellett belenézni és oldalfordított (a jobb és bal oldalt felcserélő) keresőképet adtak. A gép a tükörreflexes mellett egy átnézeti keresőt is kapott, 35 és 90mm-nek megfelelő kivágásokkal. Formátuma normál kisfilmes, de 3:2 helyett 4:3 oldalarányt (24 x 32 mm) fed le, csakúgy mint a Gamma korábbi, kísérleti Riga és Kinga modelljei.

Duflex

A gép a Gammánál kifejlesztett Artar 50mm F3,5-ös alapobjektívet kapja, később pedig szintén a magyar gyártású ? és az előbbi továbbfejlesztésének számító ? Gammar 50mm F3,5 optikával kerül forgalomba. 3500 forintos akkori ára viszont a korszak magyar viszonyihoz képest csillagászati volt, bár alig a fele egy akkori használt Leicának. Talán a magas ár, talán a sok helyen hivatkozott anyaghiány, talán a máshol felhozott szovjet nyomás az oka, hogy a gép gyártását a megjelenést követő évben, 1949-ben leállítják. Máig sem tudni mennyi Duflex készült egészen pontosan. A szerényebb becslések 500-600 darabról, a merészebbek 3000-es nagyságrendről szólnak, egy kilencvenes években megjelent gyűjtői kalauz 800-ra teszi a fellelhető darabok számát.

A Duflex évtizedek óta a nemzetközi és hazai gyűjtők ritka és nagyon értékes darabja. Az E-bay-en jelenleg egy darabot kínálnak eladásra, 7300 dollárért.

A negyvenes évek legvégére már tervezőasztalon volt a Duflex pentaprizmás, kissé áttervezett külsejű utódja a Reflex S, mely azonban az anyamodell gyártásának leállítása miatt soha nem készült el.

Forte

A Forte elődjét 1912-ben alapította a Kodak azzal a céllal, hogy ekkor még csak Amerikában és Angliában működő gyárainak sorát az öreg kontinensre is kiterjessze. Magyarországra azért esett a választás, mert az alapítással megbízott Kenneth Meesnek már volt itt egy kisebb üzeme, amit tovább szeretett volna fejleszteni. A gyár helyszínét először Budapesten nézték ki, majd a választás a közeli és jól megközelíthető Vácra esett, melynek déli részén vásároltak (és béreltek) egy 50 holdas területet. A munkálatok megkezdése után nem sokkal azonban kitört az első világháború és a gyár építése leállt.

A váci Kodak gyár

1921-ben folytatták a gyár tető alá hozását, majd a következő év tavaszán indulhatott meg a termelés, mely kezdetben hét Kodak fotópapír márka 17-féle változatát jelentette. A nehéz idők ellenére a vállalat a harmincas évek végére már több mint 100 dolgozót foglalkoztat, havi 800 ezer négyzetméter fotópapírt gyárt, melynek harmadát délkelet európai országokba exportálja.

A második világháborúban a cég korábbi angol vezetése helyére katonai parancsnok kerül, a váci Kodak papírgyár pedig elsőosztályú hadiüzemmé lesz. A szövetségesek bombatámadásai jelentős veszteségeket és 5 dolgozó halálát okozzák. Hasonlóan a kivonulásra készülő német hadsereg, amely készleteik nagy részét elszállíttatja. Egy részét szerencsére a dolgozóknak sikerült elrejteniük, így a háború utáni termelés ezen alapulva indulhat meg.

1947 nyarán a Kodak Ltd. eladja a céget a Magyar Általános Hitelbanknak, amely Forte Fotokémiai Ipar Rt. néven, közel 100 dolgozóval kezdi meg új életét. Az új életet azonban még újabb követi. Az 1948-as államosítás során megszűnik a korábbi banki tulajdonos és a cég részvénytársaság státusza. Forte Fotokémiai Ipar Vállalat néven fut tovább.

Az addig csak fotópapírokat gyártó üzem az ezt követő időben új termékeket is bevezet. Megkezdődik a filmöntő üzem építése, és néhány fényképezőgép is piacra kerül a Forte műhelyből.

Optifort (Forte) 

Optifort doboxgép

A hasonló nevű fekete-fehér negatívfilm nyomán jelenik meg ez az egyszerű (alumínium-öntvény) boxgép, mely fényes fekete lakkbevonatot kapott. A 6x6-os formátumhoz 98mm-es (1:11 fényerejű), egylencsés objektív társult, egy szimpla, kihajtható sportkeresővel. A záridő két értékre beállítható. Az objektív menetes foglalatot kapott, de nem cserélhető. Fényképezés előtt ütközésig kell kitekernünk a megfelelő optika-film távolság eléréséhez, máskülönben lehetetlen élesre állítani. Török György fotográfus jellemzése szerint, egyszerű kivitele ellenére meglepően éles képet ad, köszönhetően a nagy képméretnek és a gondos tervezésnek ? pl a filmvezető enyhén ívelt, hogy a képdomborúsági hiba kiküszöbölhető legyen.

A hazai fényképezőgép ipar első igazi sikertípusa az Utitárs névre keresztelt dobozgép volt, melyet nem a fent említett cégek, hanem a budapesti Finommechanikai és Acélárugyár, később pedig a Gammából kivált, Finommechanikai Vállalat gyártott 1953 és 1955 (1956?) között, és több mint 60 ezer darab készült belőle.

Pajtás (Gamma) 

Pajtás, két változatban

Az Utitárs sikerét meglovagolva készült el a Gammánál a 1954 óta fejlesztett Pajtás fényképezőgép, mely a hazai fotóamatőrök, de laikusok között is a legismertebb magyar fényképezőgépnek számít. Nem csoda, hiszen a végtelen egyszerű és viszonylag olcsó bakelit gépből, 1955-ös megjelenése után 2,5x annyi fogyott, mint a szintén sikeresnek mondható Utitársból, hamar ki is szorítva azt a piacról. A gép azonban nem igazán ellenlábas, inkább valamiféle utód volt, hiszen több alkatrészükben is megegyeztek. Objektívük is ugyanaz, egy F8 fényerejű, 80mm-es Achromat optika, mely F11-re és F16-ra rekeszelhető. 6x6-os formátumban 120-as rollfilmre dolgozott, melyre 12 felvétel fért. A gép 1964-ben (ekkor már nem a Gamma, hanem a Finommechanikai Vállalat gyártotta) 160 forintba került.

Ennek a modellnek is elkészült az utódja, amiből azonban nem lett sorozatgyártott termék.

Az ötvenes évek első felére, a szovjet tulajdonlás megszűnését követően, a MOM-nál is beértek a fejlesztések eredményei és szép sorjában jelentek meg az általuk fejlesztett új fényképezőgépek. Az első modell azonban még külső fejlesztés, a Magyar Optikai Kutatólaboratórium, azonbelül is Szabó Sándor munkája.

Momikon (MOM)

Az 1954-ben befejezett fejlesztést a MOM karolta fel és Momikon néven dobta piacra. Az elnevezés nem leplezetten utal a szellemi elődre, a rendkívül népszerű Zeiss Ikon modellre.

A távmérős gép egy 50mm-es, F3,5 fényerejű, tükröződésmentes bevonattal ellátott Ymmar objektívvel került forgalomba, mely Újvári Imre tervei alapján készült Tessar mintára, és fixen rögzült a gépvázhoz. A képformátum kisfilmes, az akkor népszerű 24 x 32 mm-es képmérettel. A film betöltése a Leica rendszerét követte. A záridő 1/25-1/500 mp között, illetve tetszőleges hosszúságra volt állítható.

A gépet 1956-ig gyártották és több mint 3000 darab készült belőle.

Mometta I-II-III (MOM)

Időközben, 1955-ben piacra került a Momikon továbbfejlesztett változata a Mometta is, mely nem sok újdonságot hozott, mindössze vastagabb fémvázat, ezzel összefüggően kicsit máshová került kezelőszerveket és keskenyebb távmérő ablakot kapott. Az előd helyét mégis szép lassan átvette a piacon és 1956-ban már szinte csak ez a típus volt forgalomban. 1957-es kivonásáig közel 11500 darabot adtak el belőle.

Mometta

Mometta II

Ugyanebben az évben, vagyis 1957-ben került forgalomba az újabb modell a Mometta II. A külsőre elődjével megegyező fényképezőgép az egyszerűsített filmbetöltés terén hozott változást. Itt már nem csak az alsó rész, de a teljes hátlap is levehető a filmcseréhez. A gép alján mindkét oldalon állványmenet található.

Mometta III

A Mometta I és II gyűjtői értékét, külföldi katalógusok kb. 80-110 dollárra teszik. Egykori ára 1490 forint volt (bőrtok nélkül), ennek ellenére több mint 12 ezer darabot sikerült értékesíteni belőle.

A Mometta sorozat 1958 körül egy újabb változattal bővült. A Mometta III egy kicsivel nagyobb vázat, szélesebb, nagyobb szűrőmenetű optikát, állítókar nélküli fókuszgyűrűt és vakuszinkron módot kapott. Az objektív cserélhető, M42-es csatlakozással ellátva. Az alapobjektív a korábbi Ymmar optika, menetes változata. Ezt a modellt 1962-ig gyártották és több mint 3000 darab készült belőle. A fejlettebb konstrukció és a viszonylag alacsony darabszám miatt a gép gyűjtői értéke kb. 230-270 dollár.

A Mometta III hátránya volt, hogy az alapoptikától eltérő objektívvel használva a távmérő nem működött megbízhatóan. Erre jelentett alternatív megoldást a Mometta Junior, melyből egyszerűen kihagyták a távmérőt. A gép ugyanúgy M42-es objektívmenetet kapott és egy külön megvásárolható, fix képkivágásokat mutató (ún. univerzál) keresővel volt használható.

A Mometta Junior ritkaságnak számít, még 2000 darab sem készült belőle, külföldi gyűjtői értéke ennek megfelelően 250 dollár körüli.

Fotobox (MOM) 

Fotobox

Viszonylagos olcsóságuk folytán a hazai vásárlók számára elsősorban a dobozgépek jelentették a megoldást. A MOM válasza az igényekre az 1959-ben piacra került Fotobox nevű szerkezet volt, mely a tervezés fázisában még MOMKA néven indult.

A gép ugyanúgy 120-as rollfilmet használt, mint kategóriatársai a Pajtás és Utitárs. A 6x6 cm-es kockákból 12 fért el egy tekercsre. Itt azonban a film nem vízszintesen, hanem függőlegesen haladt. Egy 75mm-es objektívet kapott, amely 1:7,7 fényerejű és F11, valamint F16 értékekre rekeszelhető. Átnézeti keresőt kapott, mely az említett társaknál nagyobb keresőképet biztosít. A zár 1/25, 1/50 és 1/100 mp-re állítható és B állást is kapunk, amely vezetékes távkioldóval is használható. A gép további érdekessége a vakuszinkron csatlakozó.

Bár a Fotobox egyértelműen a MOM legsikeresebb gépe és tulajdonságaiban is felülmúlja elődeit, eladott darabszámával azonban elmarad az ugyanekkor kapható Pajtás mögött, melyből az azonos éveket tekintve kb. négyszer annyi fogyott.

A magyar dobozgépek között akad még egy említésre méltó, melyet Kinobox néven gyártott a budapesti Elektromosipari Gépalkatrész és Szerszámkészítő Ktsz. Ez a készülék nem középformátumú, hanem 24x32mm-es kisfilmes formátumú volt, 45mm-es F8 fényerejű Achroplan objektívvel. Fejér Zoltán magyar fényképezőgépeket bemutató könyve szerint gyenge pontja a filmtovábbítás volt. Ennek ellenére viszonylag sikeresnek mondható. 1958-as megjelenésekor 297 forintért árulták, 1962-ig gyártották és viszonylag sok, több mint 30 ezer fogyott belőle.

1959-ben a MOM több bejelentéssel is készült a magyar vásárlók felé, de ezek közül csak a fenti Fotoboxból lett sorozatgyártott fényképezőgép. A bejelentések közé tartozott, a Gamma által egy évtizeddel korábban dédelgetett, pentaprizmás, kisfilmes, SLR gép, melyet a MOM továbbgondolt és Correcta Reflex néven akart forgalomba, hozni. Ekkoriban készült el a hasonló termékvonalat képviselő Hungaretta mintapéldánya. Úgyszintén soha meg nem valósult ötlet és prototípus maradt a Virax 35, Virax 35/t kisfilmes gép is.

Correcta Reflex prototípus

Hungaretta prototípus

A hatvanas évek legelején a rossz csillagzat alatt született magyar, pentaprizmás SLR ötlete a Virax 35/p modellben újult meg. A MOM az 1960-ban hozzácsatolt Optikai Kutató Laboratóriummal kezdte meg a munkát és rövidesen előállt az említett egyaknás tükörreflexes géppel, de sajnos ez a készülék sem jutott tovább a prototípus állapotnál.

Az alkonyat

A hatvanas években hanyatlásnak indult a hazai fényképezőgép gyártás, illetve az addig lelkesnek mondható fejlesztés alábbhagyott. Az okok ismeretlenek, de a korszak gazdasági döntéseit ismerve valószínűleg ?felsőbb sugallatra? csillapodott le a fényképezőgép készítő kedv. 1962-ig több mint 300 000 magyar gép készült, többségében hazai piacra, de a felmérések szerint a vásárlók jó része az import fényképezőgépeket kereste. A magyar kivitel 1958-ban 4500 darab volt, szemben az itthon eladott több mint 300 ezerrel.

Az egyik legtovább gyártott, és egyben legsikeresebb gép a Pajtás volt, melyet 1955-től '66-ig gyártottak és több mint 160 ezer darab készült belőle, ami az összes Magyarországon készült fényképezőgép legalább felét teszi ki. 1962-ben még gyártották a Kinobox, Fotobox és Mometta III modelleket is. Az évtized elején a Gamma átadja optikai részlegét a MOM-nak, és kizárólag a mérőműszerek gyártásával foglalkozik. A cég a 70-es, 80-as években is sikeres a maga területén, de a fototechnika terén már nem tevékenykedik. A rendszerváltás után a céget felszámolják, majd külföldi tulajdonban Gamma Műszaki Kft. (később Rt.) néven alakul újjá és a mai napig működik.

A MOM szintén a geodézia és laboratóriumi műszergyártásra fekteti a hangsúlyt és a következő évtizedekben, a beolvadt Optikai Kutató Laboratórium révén a hazai optikai ipar fellegvára. A rendszerváltás közeledtével a beszűkült keleti piac miatt csődközelbe jut, ezért több kisebb cégre bontják, egyes részeit felszámolják. A lencsegyártó üzem belga tulajdonba kerül és a mai napig Buchmann-MOM Rt. néven üzemel. A Csörsz utcában található központi telephelyet a közelmúltban lebontották, jelenleg a MOM-park és rendezvénycentrum őrzi az egykor nagy gyár nevét.

A Forte a kor nemzetközileg is elismert fotokémiai gyártója. Felhagy a fényképezőgép gyártással és korábbi profiljára a papír és filmgyártásra koncentrál. A 70-es években beindul a színes filmek előállítása is. Ebben az időszakban a fotópapírok több mint felét, filmtermékeinek pedig 45%-át exportálja a világ 74 országába. A rendszerváltás után privatizálják és részvénytársasággá alakítják át. A gyártás ? egyre csökkenő ütemben ? a közelmúltig folytatódott. A cég 2007-ben szünteti meg a termelést.

Az utolsó bekezdéshez érkezvén nem mulaszthatom el megköszönni Szalatnyai István olvasónk ötleteit és segítségét, valamint Nagy Károly, a retropages.uw.hu üzemeltetőjének képeit.

A hazai gyártású fényképezőgépek iránt érdeklődők számára alapműként kell szolgáljon Fejér Zoltán: Magyar fényképezőgépek 1856-1966 című könyve, melyet mi is forrásként használtunk fel a cikkhez.

forrás: http://pixinfo.com/cikkek/kategoria/tortenelem/

A GPS története

I. A helymeghatározás előtörténete

 A földrajzi helyzet pontos meghatározásának igénye egésze az ősidőkig nyúlik vissza. A következőkben a helymeghatározás fejlődésének legjelentősebb lépéseit foglalnám össze.

Korábban az emberiség a fontosabb tereptárgyakat és a különféle égi objektumokat használta a földrajzi tájékozódáshoz. Ezek alapján tudták behatárolni, hogy hol vannak, és merre tartanak. A tereptárgyak pl.: a sziklák, a magasabb fák, és a kiszáradt folyó és tómedrek voltak. Az égi objektumok pedig pl.: A Hold, a csillagok és a Nap volt. A távolságot kezdetben az emberiség elég primitív módon, lépések leszámolásával mérte, vagy pedig az adott út megtételéhez szükséges idő becslésével.

 Az hatalmas ősi civilizációk, rendkívül nagy figyelmet fordítottak a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok mozgásának megfigyelésére. Ehhez elsősorban asztrológiai és kulturális célokat követtek. Az égi objektumok mozgásának vizsgálata, tehát már az ősidőkben is fontos szerepet játszott a helymeghatározás céljából. A mai piramisok, vagy akár a Stonhenge sziklái is ilyen célból épültek. Az égi objektumok folyamatos tanulmányozása révén, sok elméleti és gyakorlati ismeret gyűlt összes, amelyet a térképészet tudományához használtak fel elsősorban. A tudósok arra is rájöttek, hogy a delelő Nap pozíciójának megfigyelésével a földrajzi helyek szélességi adatai között lévő különbségek is meghatározhatók. Ezt a módszert elsőként Eratoszthenész használta időszámításunk előtt 201-ben. 

Eratoszthenész ezen, módszer segítségével egyébként a Föld sugarát is képes volt megbecsülni. Tehát mint látható, a helymeghatározás már az ősidőkben, időszámításunk előtt elkezdődött, és az évek során sok-sok fejlődésen ment keresztül. Eratoszthenész felfedezése révén egyre több olyan terminológia alakult ki, amely segítségével már szinte teljes pontossággal meg tudták az emberek határozni az északi és a déli irányt. A helyzetkülönbségeket kelet és nyugat között az idő és a sebesség mérésével tudták kiszámolni. Ahhoz, hogy az emberiség új földrészeket fedezhessen fel, pontos iránymeghatározásra volt szükség. A kínai kultúra már ősidők óta nagyon fejlett volt.

GPS

   Kínában fedezték fel a mágneses iránytűt, amely a föld mágneses tulajdonágait használta ki. Az iránytű gyorsan elterjedt Európában és a világ többi részén is, amely segítségével a tengeri kereskedelem is jelentősen fellendült, és fejlődésnek indult. A navigáció ezen, szerkezet által még pontosabbá vált.  Korábban a hajósok a csillagok és az egyéb égi objektumok állásából tájékozódtak. Ez is hasznosnak bizonyult, de nem volt kellően pontos és megbízható tájékozódási és helymeghatározási módszer. 

Pontos helymeghatározás nélkül a legtöbb kereskedő hajó eltévedt volna, azonban az iránytű segítségével mindig tudták, hogy erre van észak, dél, kelet és nyugat. A legnagyobb fejlődés a középkortól kezdve indult meg a helymeghatározás szempontjából. A technológiai fejlesztések a tengeri navigáció fontossága révén rohamos ütembe kezdtek. A fejlődés a 13. században kezdődött el. A 16. században a földrajzi szélességet az északi féltekén, már pontosan meg tudták határozni, amelyhez a Sarkcsillag helyzetének mérését használták fel.

A 18. század hajnalán került kifejlesztésre a kronométer, amely jelentős lépés volt a földrajzi hosszúság meghatározásának szempontjából. Az ún. kronométerek segítségével a földrajzi hosszúságokat is pontosan ki tudták számolni, és meg tudták határozni.  A földrajzi hosszúságot

tehát a kronométerrel, míg a szélességet a szextánssal tudták meghatározni.. A Nap delelési idejét is figyelembe vették ehhez természetesen. A kronométer kifejlesztését az Angol kormány kérte 1707-ben. Pályázatot indítottak az eszköz kifejlesztésére, amelyet egy nagyszerű mérnök John Harrison nyert el, egy bonyolult de rendkívüli mérnöki műszerrel. A szélességi és hosszúsági körök meghatározása tehát már megoldható volt, ezen eszközök használatával. 

A hatalmas mennyiségű mért adatot tengerparti jelzőegységek megépítésével és megfigyelésével is kibővítették. Világítótornyok építése kezdődött meg, amely a tájékozódást még jobban segítette, valamint hajózási sebesség mérése is előtérbe került. A világító tornyok nagyon hasznosak voltak, ugyanis biztonságosabbá tették a hajózást. A sötétben kivilágított világítótorony segítségével, könnyedén meg lehetett találni, hogy merre van a part, s a kikötő. Csak úgy mint a tengeri navigáció, a térképészet és a geodézia is folyamatos fejlődésen esett át. A mérések pontosságának maximalizálása egyre fontosabb dologgá vált. A térképészet és a geodézia fejlődése révén, egyre több, jobb, és pontosabb térkép látott napvilágot. A geodézia más néven földmérést jelent, amelyet már az egyiptomiak elkezdtek, majd őket követően a rómaiak és a görögök fejlesztették tovább a módszert. A települések felmérésére használták ez a technológiát. A nagyobb és nagyobb földrajzi területek felmérése egyre fontosabbá vált. A nagyobb terjedelmű földrajzi területek felmérését elsőként a francia származású Cassini és Picard végezte. A térképészet szempontjából hatalmas előrelépést jelentett az ún. háromszögelés módszertana, amelyet a holland Snell van Royen dolgozott ki.

A 20. század első feléig a tengeri navigációs eszközök megfelelőnek bizonyultak, azonban a légi közlekedés, és kereskedelem is előtérbe került, amelyhez új navigációs technológiákat kellett kifejleszteni. Bár az iránytűk, a szextánsok, a sebességmérő és magasságmérő műszerek továbbfejlesztése már megtörtént, de mindezek nem voltak elegendőek a légi navigációhoz. A legnagyobb felfedezést a rádiós iránymérés jelentette. Ezen navigációs technológia megjelenése nagy mérföldkövet jelentett a 20. században. A rádiós iránymérési technológia vezet a témánkhoz a műholdas helymeghatározáshoz. Az eddig megjelent geodéziai technológiák és egyéb mérési módszerek, eszközök használata jelentős volt a 20. században. A legtöbb probléma megoldására jók voltak ezek az eszközök. Léteznek azonban globális geodéziai feladatok is, mint pl. a földrészek egymáshoz viszonyított mozgásának mérése. Ehhez a méréshez, új technológiára volt szükség. A GPS jelentése műholdas globális helymeghatározás. A GPS (Global Positioning System) korábbi, hagyományos navigációs feladatokra ad megoldást új eszközökkel. A GPS tehát, rendkívül új és modern technológia. A GPS olyan műszaki megoldás, amely több tudományterületet sűrít magába, mint pl.: a geofizika, a geodézia, az űrtechnológia, az elektromágneses térelmélet, az űrtudomány, az elektronika, az informatika, a szabályozás és méréstechnika, az irányítástechnika, a digitális technika stb.

 II. A helymeghatározás elvi módszerei

 A helymeghatározás elvi módszerei különfélék lehetnek. A helymeghatározás technológiája és módszere egyszerű feladatokkal szemléltethető. A matematikai alkalmazások az analitikus geometria alapján jól megérthető. Egy adott objektum, helyzetének meghatározása referencia-koordinátarendszerben történik. Ebben csupán az objektum helyzetét jellemző pontok koordinátáit kell megadnunk.

Az itt látható képen a P pont (x,y,z) koordinátáit kell meghatároznunk. Ez lényegében nem más, mint az objektum pozíciójára jellemző távolságok megadása. Az x és az y tengelyek a vízszintes síkban vannak a z tengely a függőleges síkot határozza meg. Az x és az y a P pont víz szintes míg a z a magassági pozíciót jellemzi tehát. Ezek alapvető, de nagyon fontos adatok. Ez az egész terminológia alapköve.

A pontos pozíció meghatározás akkor válik értelmezhetővé, ha a referencia-koordinátarendszerben a P pontot meghatározó ismert pontok vannak. Ezzel tudjuk a saját helyzetünket meghatározni és viszonyítani.

 A témához több helymeghatározási módszer is tartozik természetesen. Az egyszerűbb megértés céljául a különféle helymeghatározási módszereket elsőként 2dimenziós síkon fogom illusztrálni.

 a, Az egyik legmeghatározóbb helymeghatározási technológia a távolságon alapuló helymeghatározás.

A kép alapján, látható, hogy A és B pontok pozíciója ismert a 2dimenziós síkon. A saját helyzetünket a P pont jelzi. A P pont és az A, valamint a B pontok között lévő távolságot mérni tudjuk. Tehát RA-t és RB-t.

Ebben az esetben a P pont helyzetének meghatározásához elegendő az A illetve a B pontok körül felrajzolni az RA és az RB sugarú köröket. A 2 kör metszéspontja fogja kiadni a P pontot. A 2kör metszéspontjainak ismerete természetesen nem elegendő, hiszen 2db metszéspontot kapunk, P és P'-t. A P pont úgyis beazonosítható, ha van egy harmadik pont is, amelytől ismerjük a pontunk távolságát. Egyéb megkötések esetén is behatárolható a pozíciója az adott pontnak. Pl.: ha a P pont egy görbén van elhelyezve, amely elő van írva.

 Ha nem illusztrálnánk, akkor is könnyen el lehet képzelni ezen, feladatot a 3dimenziós térben. Ebben az esetben már azonban, 3db ismert ponttól mért távolság ismerete szükséges.

b, Az iránymérésen alapuló helymeghatározási módszer is nagyon hasznos. Igen ötletes módszer ez is, és széles körben használt. Ez a mérési módszer, a geodéziában használt leggyakrabban. A geodézia ezt a módszert alkalmazza a pontos helymeghatározásra.

 A B illetve az A pontok helyzetéhez tartozó irányszögeket a P pontból kell felmérni. Ezek segítségével rajzolható fel az A és a B ponton áthaladó (A) és (B) egyenes. A 2egyenes kiad egy metszéspontot, amely nem más, mint P. A metszéspont tehát pontosan megadja P pozícióját.

 A tökéletes helymeghatározáshoz a 3dimenziós térben, szükség van még egy fontos paraméterre. A vízszintes irányú szögek mérése mellett, a magassági szög mérése is fontos. A magassági szög kiszámolásával a feladat egyszerűen kivitelezhető és megoldható. A referencia-koordinátarendszer irányait is ismerni kell a helyzet pontos meghatározásához.   

 III. A műholdas globális helymeghatározó rendszer elvi működése

 A műholdas globális helymeghatározó rendszer legfontosabb tulajdonságait az USA katonai apparátusa alkotta meg 1973-ban. A rendszer működéséhez műholdra volt szükség. Az első műhold 1978ban került fellövésre. A rendszer adta szolgáltatások használata 1995ben kezdődött csak meg. A GPS az adott felhasználó pozícióját a távolságmérés alapján számolja ki. A Föld körüli pályára állított műholdak helyzetének pontos ismerete ehhez alapvető kritérium, csak, úgy mint, az idő pontos mérése. A két feltétel egyidejű teljesítése kezdetben nem volt lehetséges. Bár külön-külön volt rá mód, de a 2 alapvető feltétel együttes teljesítésére még nem volt lehetőség a 70es évek végén. A 80-as és a 90-es években tudták mind a kettő feltételt egyidejűleg teljesíteni, amely által a rendszer végre összeállt és használhatóvá vált.

  Az egész rendszer alapvető jellemzői a következők:

A Föld körüli pályákon keringő műholdak jeleket adnak a Föld felszíne felé. A vevőkészülékek, amelyek a Földön vannak, feldolgozzák a műholdakból kapott jeleket és mérési adatokat, majd kiszámolják a saját helyzetüket az általuk szállított információk feldolgozása által.

 A rendszer egésze lényégben passzív vevő és aktív műholdkészülékekből áll.

A beltéri helymeghatározásra a GPS nem alkalmas, ugyanis ahhoz, hogy a rendszer     megfelelően működjön, a vevő és a műholdkészülék antennája között nem szabad akadálynak lennie.

Az időmérés pontossága a GPS rendszer működésének alapkövetelménye. Cézium és rubidium atomóra található minden egyes Föld körüli pályára állított műholdon, amelyek hatalmas pontossággal mérik az időt. Az ilyen óra nagyjából 300ezer és 3millió év alatt késik vagy siet fél másodpercet.

IV. Távolságmérések a GPS rendszerben

 A GPS system a helyzet meghatározáshoz, a műholdak távolságát illetve az azokról érkező jelek terjedési idejét méri. Ez az a kettő alapvető tényező, amely a pontos helymeghatározás célját szolgálja. Ha a vevő készülékek és a műholdak pontosan ugyanannyi időt mérnek, tehát szinkronban vannak egymással az óráik, akkor a háromdimenziós térben 3db távolág mérésére, míg 2dimenziós síkon 2db távolság meghatározására van szükség. Több lehetséges helyzet is lehet, és ezek közül k kell választani a reálisat. Ehhez közvetítő adatra van szükség. Ez a közvetítő adat lehet pl. az, hogy, a vevő, azaz a felhasználó a Föld felszíne közelében tartózkodik.

A valóságban az a tendencia mutatkozik sajnos, hogy a rendszer egészében, az ideális pozíciót csak nehezen, vagy viszonylag nagy költségekkel lehet létrehozni. Ez azért van, mivel a vevőkészülékekben használt órák pontossága nem olyan jó, mint a műholdakra szerelt órák pontossága, ezért gyakori lehet az aszinkron működés.

Hogyan oldható meg ez a probléma? Most megvizsgáljuk ennek a következményeit

Tegyük fel, hogy a GPS rendszerben a távolságmérés pontos, de a vevőkészülék órája viszont pontatlan. Először azonban picit visszatérnék az ideális esethez.

 Az ábrán jól látható, hogy a különböző távolságok ideális mérése estén az RA és az RB mérése alapján a P pont pozícióját meg tudjuk határozni. A 3. mérésre, már nincs is szükségünk. Tehát RC mérése nem szükséges, mert az RC sugarú (C) kör segítségével, amely a C pont körül található, már nem jutunk újabb információkhoz, adatokhoz. A 3kör egyetlen pontban metszi egymást.

 Mint említettem, ha a vevő órája pontatlan, akkor az RA, RB, RC ideális mérésére nem lesz lehetőségünk, ugyanis a jel terjedési idejének meghatározására vezetjük vissza a távolság mérését. Ennek a pontos kiszámítása ebben az esetben azonban képtelenség. Az, hogy mi is történik ilyenkor pontosan az az ábrán látható

RA = cTA;  PRA = c (TA - b). Tehát a "b" a vevőkészülék órája ennyi idővel késik a műholdkészülék órájához képest.

A műhold a jelet az órája szerint éppen a 0időpontban küldte el a vevő felé, és a TA időt követően érkezett meg hozzá. A vevő ebből, úgy számolja ki a jel terjedési idejét, hogy megnézi, hogy a saját órája alapján, mennyi idő telt el a 0'  időpont, valamint a jel vételének időpontja között eltelt T'A idő között.Ha a vevő órája késik b értékkel, a műholdéhoz képest, akkor a mérés eredménye T'A=TA-b lesz. A vevőkészülék tehát a reális távolság helyett csak ún. áltávolságot tud kiszámolni. Ez nem más mint a: PRA=c(TA-b). Érdemes lehet azt is tudni, hogy csupán egyetlen mikro szekundum hibához képest 300m távolsághiba tartozhat. Ekkora időeltérés, a pontos órák esetében is kialakulhat.

 A következménye ennek a következő lehet. A korábbi ábrából jól látható, hogy az A,B,C pontokhoz tartozó PRA, PRB, PRC sugárral rendelkező körök, nem egy pontban metszették el egymást. a P pont pontos pozíciója, éppen ezért nem meghatározható. Ennek kiküszöbölésére azonban a mérnökök kitaláltak egy remek kis trükköt. A mért áltávolságokhoz hozzáadnak egy pont cb nagyságú konstans értéket, olyan módon, hogy a körök egy pontban metsszék egymást. A valódi A,B,C körök felrajzolásával ezután már megkapható a P pont pozíciója, és a b késleltetési idő értékét is meg tudjuk határozni.

   Ebből az vonható le, hogy ha az órák hibásan járnak, akkor a pontos helyzet meghatározáshoz, a síkban 3 míg a térben 4 távolság mérésére lesz szükség. A vevőnek tehát 4 műhold jelét kell vennie majd feldolgoznia egy időben.

 V. Távolságmérés technikai lehetőségei a GPS rendszerben

 Fontos ismernünk azt, hogy a GPS rendszer jeleinek milyen paramétereinek mérésével lehet kiszámolni a terjedési késleltetést.

 Az egyik ilyen lehetőség az, hogy a GPS-ben alkalmazott kód érkezési idejét becsüljük. A helyileg tárolt kódmintákkal hasonlítjuk össze a kódokat. A műholdak jeleit így tudjuk megkülönböztetni egymástól. A jel megkülönböztetés akkor lesz hatékony, ha a helyileg létrehozott kód egy időben indul a műholdról a vevőhöz érkező kódokkal. Tehát fontos, hogy a kibocsájott jel, szinkronban legyen egymással teljesen. Ebben az esetben az adott műholdjel érkezési időpontja azonos a helyileg létrehozott kódminta indítási időpontjával. Ez az időpont az, amelynek mérésével a jel érkezési ideje is könnyedén és pontosan kiszámolható. A mérés pontosságának korlátaira, egyszerű meggondolásokkal lehet következtetni. A GPS rendszerben tehát 2féle kódot használnak. A kódok elemeinek időtartama a mérés pontosságát nagyban befolyásolják. A C/A kód nem mást, mint egy olyan kód, amely standard helymeghatározást támogat. Egy C/A kódelem 300m távolság precíz helymeghatározására szolgál. Létezik a P(Y) kód is, amely 30m távolságnak feleltethető meg. A kódfázison alapuló távolságmérési hibák, az előbb említett értékek töredéke csupán.

 A másik lehetőség az a vivőfrekvenciás jelek fázisának mérése a GPS rendszerben.

A műholdról érkező jelek kezeléséhez a vevőben ki kell alakítani a vivőfrekvenciás szinuszos jel másolatát. A szinkronizálásra tehát itt is szükség van. Ezt követően a vevőben pontosan megtudjuk határozni a jel fázisát, amely a műholdról érkezett.

A fázis mérése által a távolságmérési hibákat, a hullámhossz töredékére tudjuk csökkenteni. A gond ezzel, az, hogy a vivőjel periodikusan érkezik, tehát ha egy hullámhosszal továbblépünk a térben, akkor ugyan azt a fázisértéket fogjuk megkapni.

Ez azt jelenti tehát, hogy a vivőfázis mérésével az abszolút távolság nem, de a távolság változásai viszont mérhető. A vivőfázis mérésével tehát a z egyszerű távolságmérés pontossága növelhető.

VI. GPS alkalmazási területei

 A katasztrófa-elhárítás terén a GPS nagyon hasznos, ugyanis a szakszolgálatok (pl.: tűzoltók, mentők) értesítését és gyorsabb informálását teszi lehetővé. Ezen kívül, a bevetés irányító rendszert is támogatja a GPS.

 A mezőgazdasági alkalmazások terén is hasznos és használatos is a GPS, ugyanis a különféle vegyi anyagok elosztása megfelelőbb és optimálisabb lehet a termőföldeken. A GPS segítségével pontosan felmérhetjük a teljes termőterületet.

 A természeti jelenségek nyomon követése is történhet a GPS segítségével. Az időjárási tényezők is jobban megismerhetőek a segítségével.

 A GPS rendszer lehetővé teszi a Föld felszínén történő tektonikus mozgások vizsgálatát és megfigyelését. Ez azért hasznos, mert a földrengések kialakulása jobban megismerhető, és jobban előre jelezhető a veszély, így az evakuálási folyamatok még a földrengés előtt több órával, vagy nappal megkezdhetőek.

forrás: http://extrawebhely.hu/gpssystem/

A kézi számítógépek története

Bevezetés

Palmtop, marokszámítógép, manager calculator, tudományos számológép, személyi információkezelő (PIM), laptop, notebook, hordozható számítógép, mobil számítógép vagy kéziszámítógép. Ezek a fogalmak a kilencvenes évek végén már nem ismeretlenek a számítógép felhasználók körében. Jól tükrözik azt a tendenciát, hogy a szuperszámítógépek, a nagyszámítógépek és a személyi számítógépek kategóriái mellett, új területet hódít meg a számítástechnika, új számítógéptípus van elterjedőben, amelynek felhasználási határai, alkalmazási lehetőségei, sőt még elnevezési is most van kialakulóban. Mit is takarnak ezek a szavak? Miért van szükség ilyen számítógépekre. Valóban a "nagyok" kicsinyített másai? Vagy csak bővített kalkulátorok? Mióta vannak jelen a számítógépek piacán? Kik használhatják őket és mire? Mi a jövője ennek a mára már külön számítógéposztállyá nőt új kategóriának?

Ezekre a kérdésekre kapunk választ, a vázolt számítógép kategória történelmének megismerésével. Ezt a kategóriát is a szükség hozta létre, a szükség (a piaci viszonyok) formálják és alakítják. Ezeknek a piaci viszonyoknak és felhasználói elvárásoknak a változása pedig azonos a kategória sikeres művelőinek történelmével.

Azonban a vázolt számítógépek kategóriája még így is túlságosan nagy a részletesebb vizsgálathoz. Ezért a hordozható gépek kategóriáját tovább szűkítem az ún. kéziszámítógépek családjára. Ez a család a továbbiakban a következőket jelentse:

• A gép fizikai megjelenése (méretei) tegyék lehetővé a zsebben történő hordozást, és a kézben tartott üzemeltetést. (Ez körülbelül az A/5 méreténél nem nagyobb és az A/6 méretnél nem kisebb gépeket jelenti.) [A méret alapján a kéziszámítógépeket és a "subnotebook" gépeket lehet elválasztani egymástól.]
• A gép rendelkezzen olyan operációs rendszerrel, amelyik alkalmas több - azonos típusú - fájl kezelésére, legyen további programokkal bővíthető, és a beépített programok feleljenek meg a notebook számítógépekkel támasztott elvárások többségének. [A tudás alapján a kéziszámítógépeket és a "manager calculator" gépeket lehet egymástól elválasztani.]

Jelenleg az amerikai 3COM cég az első számú kéziszámítógép gyártó Amerikában és az angliai PSION cég az első számú kéziszámítógép gyártó Európában. Mivel a két piac elvárásai lényegesen eltérnek egymástól (ez látható a két vezető cég által kifejlesztett gépeken is), így főként az európai vezető cég történelmén keresztül vizsgáljuk a kéziszámítógépek fejlődését.

A pontossághoz azonban további szűkítésre van szükség, sok kéziszámítógép gyártó készít ugyanis termékeket mind a végfelhasználói (amatőr), mind az ipari- kereskedelmi (professzionális) célokra. Az ipari kéziszámítógépek általában robusztus kivitelűek, por- és vízállók, rajtuk általában célprogramok futnak. (Ez a megkülönböztetés is a ’90-es évek közepétől alakult ki, az addig készített kéziszámítógépek - még ha amatőr felhasználásra is szánták azokat - nem a kecsességükkel és a designjukkal tűntek fel. A továbbiakban az amatőr kategóriájú gépek történelmét vizsgáljuk.

Itt a bevezetés végén álljon egy rövid idézet Daniel Ichbiah-tól, Wiliam H. Gates életrajzírójától: "Gates ... egyik legőrültebb terve egy elektronikus tárgy, amely a XXI. század emberének elválaszthatatlan társa lesz. A körülbelül 50 grammos 'PC tárca' elektronikus pénztárca, kártyatartó, térkép és repülőjegy lenne egyben... Pillanatok alatt közölné a tőzsdei árfolyamokat, a sporteredményeket, megnevezné a legjobb Sao Paoló-i szállodákat, szobát foglalna, stb. Gates szerint 2005-re ez a zsebben elférő kis készülék ugyanolyan természetes lesz, mint a mai bőrtárcák vagy papír repülőjegyek."

Joggal mondhatjuk ezek után, hogy ennek a területnek a történelme viszonylag szerény múlttal, de fényes jövővel rendelkezik.

A fejlődés

A számítógépek piacán folyamatosan csökken a számítógépek mérete. A 80-as években a hatalmas szekrény méretű gépeket felváltják az asztalon is elhelyezhető számítógépek (Commodore, ZX Spectrum). Tökéletesednek az ezeken használatos szoftverek is, mind kapacitás, mind programozhatóság terén. Már nem csak a nagyvállalatok használják termelésirányításra a számítógépeket, hanem otthonokba is bekígyózik a számítástechnika. Egyre hatalmasabb információ tömegek áramlanak világszerte, növekszik a nem helyhez kötött munkalehetőségek száma, rövid idő alatt hatalmas tömegű információt kell feldolgozni, gyorsul a kommunikáció a világ távoli pontjai között.

Több számítástechnikával foglalkozó cég piacra dobta különböző palmtopjait a 90-es évek közepén. A gépek természetesen igen gyors fejlődésnek indultak. Új és újabb típusok jelentek meg. Eleinte látványos különbségek nem voltak az egyes fajtákon belül, mert csak a memória kapacitását próbálták megnövelni, illetve a gépeken futó szoftvereket tökéletesítették. A Psion cég Series 3-a és a Series 3a-ja között már az operációs rendszerben is találhatunk jelentős különbséget.

Miután a belső kapacitásokat a megfelelő nagyságúra növelték, javult a képernyő felbontása is. Több karaktert lehetett megjeleníteni ugyanakkora felületen. A legtöbb gép mára már érintésérzékeny képernyővel kerül forgalomba, ami azt jelenti, hogy billentyűk használata nélkül - egy speciális toll segítségével - vezérelhetjük az egyes programokat, sőt a rajzolóprogramban közvetlenül rajzolhatunk a tollal. Több cég kidolgozott olyan szoftvert, amely képes felismerni a képernyőre rajzolt karaktereket is.

Egyre több gépen jelenik meg az infra port, melynek segítségével az elején ugyan csak speciális nyomtatókkal voltak képesek kommunikálni, de mostanra már az infra porton keresztül csatlakoztathatjuk mobil telefonhoz, asztali PC-hez, s egyre több nyomtatóhoz is.

Az következőkben ismertetett cégek gépcsaládjai különböző operációs rendszert használnak, azonban mindegyik típust össze lehet kötni PC-vel (esetleg Macintosh-al) és az adatokat át lehet abba tölteni és természetesen a PC-ről is küldhetünk át adatokat a palmtopokra. Egyre több kiegészítő szoftver jelenik meg az egyes típusokhoz és különböző kiegészítőkkel még kényelmesebbé tehetjük használatukat.

A Psion eredetileg - a nyolcvanas évek elején - a Sinclair számítógépekhez gyártott szoftvert. A piaci szükségleteket - és a piaci rést felismerve - tért át a kisméretű kézi számítógépek kifejlesztésére és gyártására. A nyolcvanas évek első felében fejlesztette ki a 8 bites egyenlőre név nélküli operációs rendszerét és 1984-ben már piacra is dobta a világ első Orgaiser-ét.

A nyolcvanas évek második felében került sor az Organiser-ek továbbfejlesztett változatának (Organiser II) és az EPOC 16 elnevezésű operációs rendszernek a kialakítására. A kilencvenes évek elején kezdték gyártani a Series 3 családot (Series 3, Series 3a, Series 3c, Siena), a Workabout-okat (az Organiser-ek egy továbbfejlesztett változatát) és a modemeket. 1994-ben kifejlesztették az EPOC 32 operációs rendszert.

1997-ben jelent meg a piacon a cég a Series 5-tel, amely jelenleg is a Psion topmodellje. David Potter, a Psion PLC. elnöke, az alábbiakat mondta a Series 5 bemutatásakor:

"Tizenhárom éve, hogy a Psion piacra dobta a világ első Organiserét. A Series 5 a Psionhoz méltó újítással folytatja a hagyományokat, és képviseli a számítástechnika élvonalát. Ez az első, minden részében funkcionális, ceruzával vezérelt, hordozható számítógép, ami egy tenyérben elfér. Ez a termék a XXI. század kézi számítógépeinek előfutára.

A Series 5 bővíteni fogja a mobil számítástechnika piacát, mivel a nem helyhez kötötten dolgozók milliói számára nyújt megoldásokat."

A technológiai- és a termékfejlődés az innovációs befektetések robbanásszerű növekedését is jelentették. 1991-1996 között - öt év alatt - a cég ötször annyi forrás fordított innovációra, mint amennyit 1981-1990 között - egy évtized alatt - költött e célra. Az ábra jól szemlélteti, hogy kutatásait és fejlesztéseit az éppen piacon lévő gép bevételeiből fedezte (fedezi).

Az operációs rendszerek fejlesztési fázisai és költségei

Forrás: Psion Computers PLC.

Amíg a 8 bites operációs rendszer fejlesztési költsége 1MŁ volt, addig az EPOC 32 bites operációsrendszer kifejlesztése már 20MŁ költséggel járt.

A Psion dinamikus fejlődésének motorja a szakadatlan és igényes innovációs tevékenység. A Psion egyszerre merészen élenjáró és konzervatív. Bátran vállalta és megvalósította a kéziszámítógépek szolgáltatásairól, kifejlesztéséről kialakított koncepcióját, amely ugyanúgy elvetette a PC-k kicsinyítését, mint a különféle kalkulátorok bővítését.

Elképzeléseik helyesek és időt állók: a Psion szellemisége legvilágosabban az általunk kifejlesztett operációs rendszer(ek)-ben fejlődik. Mi jellemzi az EPOC operációs rendszert? Unix-alapú, megbízható, tömör, hatékony, rugalmas, valós erejű.

A "konzervatív" álláspontjuk testet ölt a kipróbált, megbízható, a teljesítményt/fogyasztást nem rontó eljárások, technikák és alkatrészek alkalmazásában. Természetesen a Psion mindig elsők között vezette be azokat a technikai újításokat, amelyek megfeleltek a kéziszámítógépekkel szemben támasztott magas követelmények, pl. kis fogyasztású, felvezetős memóriák (datapack, SSD), mobil kommunikáció támogatása.

Az angol Psion cég (ha 18 éves töretlen fennállását és történelmét tekintjük) vitathatatlanul a legjelentősebb kéziszámítógép-gyártó a világon. [Az amerikai rivális, a 3COM, mindössze 3 éve foglalkozik kéziszámítógépekkel.] Eddig kb. négymillió gépet értékesített s ebből körülbelül kétmillióra tehető a tenyérben elférő gépek (palmtopok) száma. A Psion kéziszámítógépekre jellemző, hogy kategóriájukban a legszélesebb termékcsaláddal és hozzá csatlakozó számtalan perifériatípussal rendelkeznek. A Psion csoport a Psion Computers Plc., a Psion Industrial Plc., a Psion Dacom és a Psion Software - ma már Symbian - angliai székhelyű fejlesztő és gyártó cégekből áll.

A Psion Computers Plc. jelenleg gyártott csúcsmodellje a 32 bites Series 5 teljes körű szolgáltatást nyújtó mobil kommunikátor, amely alkalmas faxok küldésére, fogadására, Internet e-mail üzenetek kezelésére, a WEB böngészővel pedig teljes körű Internet hozzáférést tud biztosítani.

A Psion Industrial Plc. ipari kivitelű kéziszámítógép családját (Workabout) a széleskörű periféria választéka alkalmassá teszi például: leltári feladatok ellátására, terepi adatgyűjtésre, ipari mérés adatgyűjtésére, postai és drótnélküli adatkommunikációra, stb.

A mobilkommunikációt megvalósító PC-kártya gyártása a Psion 100%-os tulajdonú Dacom cége keretein belül történik.

Az újonnan megalakult Symbian nevű cégben a Psion Software 40%-kal, a Nokia és az Ericsson pedig 30-30 %-kal részesedik.

A világ több mint 50 országában van jelen a Psion, és ezekben az országokban (köztük Magyarországon is) exkluzív disztribútorok képviselik.

A vásárlói igények és a felhasználási területek szélesedését jól érzékelteti a következő két diagram. Amíg a kezdeti időkben az "egyetlen gép minden feladatra" elvet követték, addig mára a specializálódott célgépek hódítják a felhasználókat. Érdemes megemlíteni, hogy az asztali számítógépek irodai szoftverei szintén az "egyetlen program minden feladatra" elvet követik.

A Psion kéziszámítógépei

Organiser (1984)

Ilyen gyorsuló és táguló világban jelent meg 1984-ben az első Organiser a PSION cég fejlesztésében, melynek atyja David Potter volt. Ez gép már alfabetikus billentyűzettel rendelkezett bár a kijelzője mindössze egy soros volt. Mára - bármilyen meglepő, a gépet még mindig forgalmazzák, Magyarországon is kapható - ez a gépcsalád 4 soros kijelzővel és 64K memóriával rendelkezik és bizonyos cégek (pl. a Magyarországon az áramszolgáltatók) még mindig használják adatgyűjtésre.

Series 3a (1991)

Az igazi áttörést a Series család gépei hozták 1991-ben. Ezek már igazi tenyérnyi méretű személyes használatra kifejlesztett gépek voltak, 128K illetve 256K alapmemóriával felszerelve. (Ugyanebben az évben a Hewlett-Packard cég is piacra dobta a HP 95LX nevű kéziszámítógépét, melynek súlya hasonlóan kevés volt, a DOS operációs rendszert használva, s Lotus 1-2-3 szoftver futott rajta, különböző adatkommunikációs lehetőségekkel kiegészítve.) A Series 3a-ra saját operációs rendszert fejlesztettek ki, az EPOC 16 néven, amely 16 bites operációs rendszert. Ennek az új operációs rendszernek jellemzője, hogy UNIX alapú, megbízható, tömör, hatékony, rugalmas és valós idejű.

A képernyő mérete 480×160 képpont, (majdnem VGA szélesség) grafikus felbontású, melyen karakteres módban 80×17 karakter fért el. A gépek memóriája 2MB-ig bővíthető. Ezekre a gépekre fejlesztették ki az SSD (félvezetős) memóriákat, amelyek megfelelnek a PC-kben akkoriban használt I-es és II-es típusú PC-kártyáknak. Az SSD memória energiafelhasználása lényegesen alacsonyabb, mint a PC-kártyáké, így a nettó használati idő kb. 80 óra maradt (átlagos felhasználás mellett, kb. kéthavonta kellett elemet cserélni). Összehasonlításképpen a mai fejlettebb alkáli elemekkel és PC-kártyákkal felszerelt csodamasinák sem működnek tovább (a PC-kártya folyamatos használata mellett) 5 óránál, de a legtöbb masina a PC-kártyával együtt megköveteli a külső tápellátást is. A SSD kártyákban (a PC-kártyákhoz hasonlóan) nem volt mozgó alkatrész, így teljesen megfelel a hordozhatóság követelményeinek.

Ezek a gépek már rendelkeztek beépített adatbázis-kezelő, szövegszerkesztő, táblázatkezelő, fájlkezelő programokkal, továbbá határidőnaplóval, tudományos kalkulátorral, világórával, ébresztőórával és beépített játékprogrammal. Igazi különlegességnek számított azonban, hogy a Series 3a 4 percnyi hanganyagot is képes volt tárolni.

Természetesen ezekre a gépekre saját programozási nyelvet fejlesztettek ki OPL néven, mely segítségével újabb alkalmazásokat lehetett készíteni a gépen. (Mára már a Series család 3-as sorozatú gépeire több mint 4000 program érhető el.)

Megvalósították a kommunikációt a kéziszámítógép és a PC között kábel és speciális szoftver segítségével, így pl. a kéziszámítógépbe bevitt adatok, szövegfájlok az asztali PC-n is felhasználható lett. Ez valóban óriási segítség volt a mobil munkahelyeket fenntartó cégek számára. Még egy óriási előnye volt, hogy telefonnal összekötve a kiválasztott telefonszámot közvetlenül tudta tárcsázni (DTMF funkció).

Series 3c (1996)

A Series 3c gépek első ránézésre nem különböznek a Series 3a-tól, de már 1M beépített memóriával és háromszorosára gyorsított soros kommunikációval rendelkezetek, s a rajtuk futó programokat is tökéletesítették. Ezen a gépen jelent meg a gyorsjegyzetelő program és infra segítségével már nyomtatni is lehetett közvetlenül a gépről.

Siena (1996)

A fent említett gépek igen szép sikereket értek el az értékesítést tekintve. Kevésbé sikeresnek számított azonban a kinézetében is eltérő Siena néven kifejlesztett gép. Ezt a gépet azoknak ajánlották, akik a mindennapi életben szerettek volna segítséget kapni a számítógépek és a mobil kommunikáció segítségével (ügynökök, tárgyalásra járó üzletemberek, újságírók). A gép árát tekintve elég drágára sikerült (elérte majdnem az akkor szintén a piacon lévő 3c árát), így az alacsony eladási mennyiség következtében (1998-ban) beszűntették a gyártását.

Képernyőjét tekintve csak 240×160-as grafikus felbontással rendelkezett, 40×17 karaktert tudott megjeleníteni. A beépített memória mérete 0,5-1MB-ig terjedt. A programok közül hiányzott a gyorsjegyzetelő és a modemes kommunikáció.

Az infra kapcsolat a nyomtatóval megmaradt, viszont a közvetlen tárcsázást nem tette lehetővé a gép és a hangrögzítés is hiányzott. Külön érdekessége volt viszont, hogy a numerikus billentyűket külön választották, igaz a képernyő rovására.

Series 5 (1997)

A gépek fejlődésével természetesen a felhasználók igénye is fejlődött. A gépektől egyre több tudást, szolgáltatást igényeltek, továbbá nagy és kényelmes képernyőt és billentyűzetet, de könnyű és kis fogyasztású készüléket akartak. A jelenlegi csúcsmodell, a Series 5 nevű gép szinte minden felhasználói igénynek egyszerre képes megfelelni.

1997. június 16-án a Psion Plc bemutatta a 32-bites kézi számítógépek forradalmian új generációját. A Psion új EPOC 32 operációs rendszere a laptopok hatékonyságával, funkcionalitásával és sebességével ruházza fel a kéziszámítógépeket. A Series 5 az alábbi tulajdonságokkal gazdagítja a Psion termékcsaládot:

• notebook stílusú, tíz ujjas gépelésre alkalmas billentyűzetkialakítás, ami teljeskörű szövegszerkesztést tesz lehetővé - ez a kézi számítógépek területén példátlan vívmány;
• nagyméretű, háttér megvilágításos, érintésérzékeny képernyőjén ceruza segíti a navigálást, ami lehetővé teszi, hogy a felhasználó teljes szélességben tekintse meg a dokumentumokat - mindezt grafikai munkára is alkalmas sketch pad egészíti ki;
• Microsoft Office, Lotus Smartsuite és Corel Worldperfect termékekkel kompatibilis;
• beépített diktafon 30 percnyi szöveg digitális tárolási lehetőségével;
• kitűnő összekapcsolhatóságával kiaknázza a Microsoft Explorer lehetőségeit, ez könnyű adatcserét, integrációt és szinkronizációt tesz lehetővé személyi számítógépekkel;
• alkalmas faxüzenetek fogadására és küldésére. E-mailek kezelésére és Internetes böngészésre is alkalmas lesz hamarosan.

A Series 5 a Psion termékcsalád csúcsterméke. A Psion azonban továbbra is gyártja, árusítja és támogatja a Series 3c továbbfejlesztett változatát a Series 3mx kéziszámítógépet, hiszen mindkettő más-más szintű funkciókra alkalmas.

A Series 5 beépített memóriakapacitása 4MB-tól 8MB-ig terjed. A képernyője 640×240-e (teljes VGA szélességű) felbontású és 80×24 sort tud megjeleníteni. A gép Touch Screen-nel (érintő fóliával) bővült. A gép hátuljába illesztett toll segítségével a képernyőt érintve aktiválva használhatjuk a megfelelő alkalmazásokat.

Az operációs rendszere is fejlődött, 16 bites helyett a 32 bites EPOC 32-es rendszert használja és a beépített programok is tovább tökéletesedtek, valamint rajzoló programmal a kínálat is bővült.

Az infra kommunikáció a nyomtatókkal továbbra is megmaradt, de ugyanígy már mobiltelefonokkal is képes kommunikálni és a gép már 24 percnyi hanganyag rögzítésére is alkalmas. Ma már tényleg egy zsebben hordható irodát alakíthatunk ki segítségükkel.

A programozási nyelve bővült a Java nyelvvel, melyet eredetileg PC-re fejlesztettek ki. Így a PC-n készített Java programok futtathatók a Series 5 gépeken.

Számos példa igazolja, hogy a Psionnak sikerült harmonikus egyensúlyt találni a szoftver- és hardver lehetőségek, valamint a sokféle felhasználói igény között. Olyan általános célú, ezért nagy sorozatban gyártható, viszonylag olcsó kéziszámítógépeket fejlesztett ki, amelyeket a felhasználók és fejlesztők a konkrét alkalmazásnak megfelelően kitűnő céleszközzé alakíthatnak. Azaz a cég termékeit az alábbi ábra szemlélteti:

3COM

A 3COM cég 1992-ben megalakította a Palm Computing Inc.-t, mely palmtopok fejlesztésével kezdett foglalkozni. 1996-ban megjelentek első palmtopjaik Palm Pilot 1000 és Pilot 5000 néven. Amerikában méltó ellenfelei lettek az akkor már néhány éve a piacot uraló Psion cégnek.

A Palm Computing által kidolgozott család tagjai: Palm III, Palm IIIx, PalmV, Palm VII, és a Palm Pilot. Mindegyik gép rendelkezik adatbázis-kezelővel, telefonkönyvvel, határidőnaplóval, számológéppel, kiadás-tervezővel, tennivalók-listával, jegyzetfüzettel és játékokkal. A gépek operációs rendszere a cég által kifejlesztett Plam OS rendszer verziói. A gépek még sötétben is jól használhatóak, mert beépített háttérvilágítással rendelkeznek. Tényleg elférnek a zsebben és a kezelésük is könnyen elsajátítható, még a számítástechnikában járatlan felhasználók számára is. A Palm III és Palm V gépek már 2MB RAM-mal rendelkeznek, ez kétszerese a Palm Piloténak. Ezen kívül képesek az infra kapcsolatra is és "CompactFlash" memóriával kívülről is bővíthető a gépek memória kapacitása.

Hewlett Packard

A harmadik nagy vetélytárs a piacon. Ezek a modellek nagyon hasonlítanak külső megjelenésre a Psion gépekhez, ám a gépek operációs rendszere a Microsoft Windows CE különböző verziója, így a programok használata nagyon hasonlít a PC-ken megszokott Windows operációs rendszer használatához.

A fejlődés itt is rendkívül gyors és látványos volt, mint az eddig említett cégeknél. A HP gépei: HP 200LX, HP 300 család, HP 600 család, Jornada 420, Jornada 680. Ezekben a gépekben kezdetben Intel processzorokat építettek be és a sebességük mára már közel 20-szorosa az első gépekben használt processzorokénak. Mivel az operációs rendszer igen helyigényes, így a memória is hamarosan megsokszorozódott. A gépen tárolt fájlok mérete sem kicsi, így mindenképpen sok helyre van szükség a zsebméret ellenére. A Jornada 680 gépben már 16 MB ROM-ot és ugyanannyi RAM-ot találunk, míg a HP 200LX-ben csak 3MB ROM és 4 MB RAM volt beépítve. Igazán szembetűnő a változás.

De ugyanilyen fejlődésen ment keresztül a képernyő is. A kezdeti CGA felbontású képernyőből mára 256 színes 640×240-es (fél VGA méretű) képernyő alakult ki. Sőt a HP 300-as család gépei már érintés-érzékeny képernyőjűek.

A HP 300 család tagjaitól a gépek már infra porttal volta ellátva.

A gépeken létrehozott és tárolt Pocket Word és Pocket Excel fájlokat a PC-be töltés során automatikusan Microsoft Excel illetve Word formátumúra alakítja.

A kéziszámítógépek ipari alkalmazási területei

A kereskedelem területén számos felhasználása ismert a kéziszámítógépeknek. Az áruterítő autós rendszereknél túraterv alapján kiszállítják az árut a különböző kereskedelmi egységekbe, majd helyben számláznak a kívánt formában. A kézi számítógépben a program lehetővé tesz készpénzes fizetést, elfogad csekket, átutalást, és előfordulnak olyan esetek is, amikor csak szállítólevélre van szükség, mert a számlát központilag rendezik. A terítőautók naponta egyszer vagy többször megfordulnak a központban, ilyenkor csatlakozhatnak a hordozható készülékek a vállalat információs rendszeréhez. Más alkalmazásoknál, például üzletlátogatók vagy üzletkötők ugyanezeket a készülékeket rendelésfelvételhez használják és - a GSM-hálózaton keresztül megteremtett - adatkapcsolaton keresztül adják le megrendeléseiket a központi számítógéprendszernek. Ilyen vagy hasonló megoldások működnek hazánkban a 1997 óta a Béres Rt.-nél, és 1998 óta a Johnson and Johnsonnál illetve 199-ben indult be a Dreher sörgyárban.

Automatikus azonosításra szolgál, vonalkódok leolvasására képes a nemrégiben piacra dobott Workabout Scanner. A formatervezett készülék alkalmas leltározásra, tárgyi eszköz- vagy állóeszköz-nyilvántartásra, áru kiadására, bevételére, átvételére és ellenőrzésére, a készülékbe áttölthetők a PC-n tárolt árak. Ilyet használnak 1998 óta az Alcoa-Köfém karbantartói, vagy 199-től az EuroPress Kiadó kézbesítői.

A Psion Workabout kézi számítógép rádiókommunikációs változatát használják 1998 óta a pincérek az EUROPARK Pizza Hut éttermében is úgy, hogy az asztaloknál felvett rendelést a kezükben lévő gépbe ütik, és az rádiós adatátvitel útján azonnal bekerül a konyharészen lévő számítógépbe.

A magyar Rendőrség is használja a 1994-től HC gépeket a rendszámok ellenőrzésében. Pillanatok alatt kiadja a gép a memóriájában lévő adatbázis segítségével, hogy az autó lopott-e vagy sem. Az adatbázis természetesen naponta frissíthető a rendőrség központi számítógépéről.                forrás: http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kab/0/3501/palmtop.html

A mobil számítástechnika fejlődése

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy a számítástechnika több kulcsfontosságú ágazatának elindításában vett részt. Adam Osborne egyike ezeknek az embereknek.

Ő írta a kézikönyvét a világ első mikroprocesszorának,
az 1971 novemberében megjelent Intel 4004-esnek.
Egy évtized múlva, 1981 áprilisában már az
OSBORNE-1-vel kápráztatta el a világot.


Az OSBORNE-1 mint hordozható gép, ekkor még nagyméretű, grafikus LCD panelek hiányában egy CRT kerül bele. Bár csak 5 inches volt a monitor, így is 11 kiló lett a gép súlya.
Processzor: Zilog 4MHz-es Z80 és 64K RAM :)
A gép ára 1900 dollár alatt volt. (Ennél a pontnál szeretnénk megemlíteni, hogy 1975-ben létezett egy IBM 5100 nevű cincálható csoda, 20.000 dollár feletti áron.)

Az eladások rohamosan emelkedtek és rövid idő alatt elérték az Osborne által hőn áhított tízezres példányszámot. Az OSBORNE-1 sikeréhez nagyban hozzájárultak a hozzá adott szoftverek és legfőképp az elérhető ár. Az OSBORNE-1a gép kijelzője is csak 7 inches lett, pedig a nagy konkurrens KAYPRO ekkorra már 9"-os kijelzővel büszkélkedhetett.



Válaszként, az 1982-es londoni Personal Computer World Show-n Osborne bejelentette a nagy utódot, az Executive-t.
A bejelentés hátráltatta az addig legyártott OSBORNE-1a modellek eladását, így a cégnek nem maradt pénze és alig néhány Executive-t gyártottak le, miután 1983 szeptemberében csődbe mentek.




Az első gép, amit arra terveztek, hogy mozgatható legyen, valószínűleg az 1975 szeptemberében megjelent IBM 5100 Portable volt. Beépített 5"-os képernyőjén 64 x 16 karaktert nézhettünk, normál billentyűzete és szalagmeghajtója is volt. 25 kilós súlya, és csillagászati összegeket megszégyenítő ára miatt nem volt sikeres darab, szinte teljesen el is felejtették.

Visszatérünk az 1980-as évek elejére, amikor még -- mint már említettük -- nagyméretű LCD panelek nem léteztek, de azért kicsik már igen. 1982-ben jó néhány programozható számológépekből kifejlődött, egysoros kijelzővel ellátott számítógép jelenik meg.

Ilyen volt pl. a Toshiba Pasopia Mini vagy a Sanyo PHC-8000. Egy ilyen gép hirdetését mellékeltük is az 1983 decemberi Byte-ból -- képzeljük el milyen lehetett egy soros kijelzőn táblázatkezelőt futtatni. A táblázatkezelő kardinális fontosságú alkalmazás, a személyi számítógépeket barkácsolgató emberek hobbijából üzleti eszközzé az 1979 májusában megjelent Visicalc emelte. Visszatérve az 1982-es gépekre, a NEC PC-2001 kijelzője már kétsoros volt, de csak 40 oszlopos.
1982 júniusában mutatkozik be az Epson HX-20, aminek már négy soros, de csak igen keskeny, mindössze húsz oszlopos kijelzője volt. Ez a kis 136 dekás gépecskében 16 Kbyte RAM és saját nyomtató volt, és egy töltéssel akár ötven órát is üzemelt.


1983-ban jelenik meg és igen népszerű lesz az USA-ban a Tandy TRS-80 Model 100.

40x8-as képernyője még szerény grafikus képességekkel is bírt: 240x64-es volt. Szövegbevitelre kiválóan megfeleltek az ilyen gépek, még az 1988-ban
megjelent Cambridge Z88 (Clive Sinclair mind a mai napig utolsó számítógépe) is némileg sikeresnek volt mondható. Ennek már 640x64 pixeles kijelzője volt, ami 104x8 karakter megjelenítését tette lehetővé. A Tandy 100-as még egy technikatörténeti érdekességgel szolgál: ez volt az utolsó gép, aminek a szoftverének elkészítésében Bill Gates maga is részt vett. Nem csoda tehát, hogy azt nyilatkozza, hogy 640 Kbyte elég kell legyen mindenre.


Térjünk vissza 1983-ba! Ekkor kezdenek terjedni a laptop gépek -- az előzőekkel ellentétben ezeknek már felhajtható a képernyője. A NEC PC-8401A Starlet és az Epson PX-8 érdemelnek leginkább említést.
Az utóbbi 80x8 karakteres monokróm LCD paneljén már 480x64 pixeles grafikát is megjeleníthettünk. Ezek természetesen nem DOS-kompatibilis gépek voltak, hanem CP/M operációs rendszert használtak, és Wordstart, táblázatkezelőt, és egy Schedulert is tartalmaztak a ROM-ban. A memóriabővítés ekkoriban még nem volt egyszerű dolog, hiszen például még a SIMM modult sem jelentették be, ez csak 1984-ben következik be. Általában speciális cartridge-eken lehetett -- meglehetősen kevés -- memóriát hozzáadni a gépekhez. A PX-8 ebben is kivétel: az aljára lehetett csavarozni a bővítést, ami nemcsak memóriát hanem processzort és saját elemet is tartalmazott. Az így létrejött gép 120 Kbyte-os "lemeze" meglehetősen jól használható volt. Ha ennél is több adatra volt szükség, akkor a PX-8-nál is kazettákat kellett igénybe vennünk. Két meghajtója volt, amelyeket a számítógép vezérelt, a CP/M nem is szalagnak, hanem diszknek látta őket. Így egy tipikusnak mondható PX-8 A: drive-ja egy 120 Kbyte-os memórialemez volt, a B: és C: pedig diszknek látott kazetták. Nem csoda tehát, hogy a PX-8 rendkívül sikeres volt.





A GRiD Compass már 1982-ben megjelent. Ez hipermodern, és borzasztó drága volt. Ezt az árat a megcélzott üzletember réteg nem volt hajlandó megfizetni, annál inkább a NASA. Az űrrepülőgépeken a GRiD gépek az űrbe is eljutottak.



1982 februárjában 3 barát, név szerint Rod Canion, Jim Harris és Bill Murto befektetők támogatásával megalapítják a COMPAQ vállalatot, és ezév novemberében a Compaq bejelenti legelső termékét a Compaq Portable-t. Ez nem mellesleg egyike az első PC klónoknak. Később a Compaq Portable I. nevet kapja. Kilenc inches monitorral, két 5 1/4" 360K-s floppy és DOS kompatibilitásával, valamint teljes méretű billentyűzetével nagy sikert aratott.

Igen nehéz feladat lenne megmondani, hogy melyik volt az első PC kompatibilis laptop. Az 1985-ben bemutatott Toshiba T1100 volt minden kétséget kizáróan az első, igazán nagy sikert arató darab.



Az egész laptop mindössze négy kiló volt, 640 x 200-as grafikus kijelzővel bírt, amin már a 80 x 25 karakteres képernyő kényelmesen elfért. 8088-as processzor hajtotta, 256 Kbyte memória volt benne, és egy 3,5"-ös floppy drive. A Toshiba szerint 8 órát bírt ki egy töltéssel.



1986: Fontos mérföldkő volt a hordozható számítógépek történetében, ekkor jelent meg ugyanis az IBM PC Convertible, amely már igazi "laptop" számítógép. A PC Convertible Intel 8088 processzort, 256 kbyte memóriát és két 3,5" floppymeghajtót tartalmazott. Az 5,4 kilogramm tömegű PC Convertible saját alkalmazásokkal (szövegszerkesztő, naptár, számológép, telefonkönyv) került forgalomba és 3500 dolláros ára ellenére igen jól fogyott. A számítógép soros és párhuzamos portokkal is rendelkezett és modem számára is taralmazott helyet. A PC Convertible nem tartalmazott akkumulátort. Az IBM gépének külseje ugyanazokat a stíluselemeket hordozta magán, amelyek a pár évre rá megjelent IBM PS/2 kapcsán kaptak nagy nyilvánosságot. Érdekes módon nem az IBM-é volt az első PC notebook, ugyanis a Toshiba, az NEC és a Tandy már korábban is értékesítettek ilyen készülékeket.





1989: Ekkor került piaca a világ első A/4 méretű notebook gépe, a Compaq LTE.
A számítógép 8086 vagy 80286 (LTE/286) processzorral készült, 640 kbyte memórát, beépített floppymeghajtót és 20 Mbyte-os merevlemezt is tartalmazott - természetesen a merevlemez csak az LTE/286 változathoz volt rendelhető.

A 9 (LTE/286 esetében 10) hüvelyk átlójú, háttérvilágításos LCD kijelző természetesen még monokróm volt, és 640x200 pixel megjelenítésére képes. A Compaq LTE számítógépet MS DOS 2.11 operációs rendszerrel szállították, az LTE/286-ot pedig MS DOS 3.11-gyel. A Compaq LTE volt az első olyan sikeres PC notebook, amelyet akkumulátorról is lehetett használni.


1989 rendkívül jelentős újdonsága volt a Poqet PC, amelyet 22x10x2,5 centiméteres méretei miatt joggal nevezhetünk a világ első Handheld PC-jének. Az akkumulátorral együtt csupán fél kilogrammot nyomó számítógép 8088 processzorra épült és MS DOS 3.3 operációs rendszert futtatott. Az operációs rendszer és az előre telepített szoftverek (szövegszerkesztő, számológép, naptár, telefonkönyv) a gép ROM-jában kaptak helyet. A készülék 640 kbyte memóriával és 640x200 pixeles felbontású monokróm LCD kijelzővel rendelkezett. A ceruzaelemről működő Poqet PC két PCMCIA Type-I foglalatot tartalmazott. A számítógép számos szaklapban elnyerte az év leginnovatívabb termékének járó díjat.

1990: A Compaq már Intel i386SX processzorral felszerelt notebookot is kínált vevőinek. Az LTE/386s névre keresztelt számítógép 20 MHz-es processzort és 2 Mbyte memóriát tartalmazott. A készülékhez felárért akár már 84 Mbyte kapacitású merevlemezt és külső CD-ROM meghajtót is lehetett rendelni. A számítógépet MS DOS 3.11 operációs rendszerrel szállította a Compaq.
1990-ben jelent meg az Intel i386SL processzor. Ez volt a kaliforniai chipgyártó óriás első olyan chipje, amelyet kifejezetten hordozható gépek számára fejlesztett ki. Az i386SL az akkumulátor kímélése érdekében 5 helyett 3,3 Voltos feszültséggel működött, valamint energiatakarékos funkciókkal is rendelkezett. A 855 ezer tranzisztort tartalmazó chip 20 és 25 MHz-es változatban volt hozzáférhető. Az i386SL-re épülő első notebookok egyike a Compaq LTE/Lite volt, amely 25 MHz-es processzorra épült és már alapkiépítésben is tartalmazott 40 Mbyte-os merevlemezt. Felárért a notebook 80 vagy akár 120 Mbyte-os meghajtóval is rendelhető volt. A készülékhez dokkolóállomás is készült, amelyben két ISA bővítőhely kapott helyet, illetve külső billentyűzetet, monitort és egeret is lehetett csatlakoztatni hozzá.


1992: Az Intel i486SL processzor premierjén jelent meg az IBM első ThinkPad noteszgép, a 700C-t. A 700C volt az első notebook, amelyben 10,4 hüvelykes színes TFT képernyő és az újdonságot jelentő "TrackPoint" mutatóeszköz kapott helyet. Ez a gép már csupán 2,6 kg-ot nyomott, merevlemezének kapacitása pedig a korban tekintélyesnek számító 120 MByte-ra rúgott. Az IBM-nél az a legenda terjed, hogy a ThinkPad név egy kávészünet alatt született meg. A történet szerint az IBM egyik kutatója kivett egy noteszt (angolul notepad) a zsebéből, amelyre THINK (gondolkodás) szó volt ráírva. Állítólag innen ered a ThinkPad elnevezés.




1994 októberében jelent meg az első mobil Pentium processzor, amely 75 MHz-en működött. A 3,2 millió tranzisztorból álló chipben debütált meg az ún. Voltage Reduction technológia, amely lehetővé tette a processzor számára, hogy működési feszültsége (2,9 V) alacsonyabb legyen, mint a busz feszültsége (3,3 V).
A mobil Pentium chipre épült a világ első olyan noteszgépe, amely beépített CD-ROM meghajtót tartalmazott: ez volt az IBM ThinkPad 755 CD.








1995-ben a Nagy Kék meghökkentő újdonsággal rukkolt elő, a ThinkPad 701 billentyűzete ugyanis a notebook kinyitásakor szétnyílt: az apró számítógépbe így egy szabványos méretű billentyűzet kerülhetett. A gépet a szakma - szétnyíló "szárnyai" miatt pillangónak becézte.







1996 áprilisában debütált a piacon a Toshiba Libretto 20, a világ első PC-kompatibilis mini-notebookja, azaz sub-notebookja. A készülék mindössze akkora volt, mint egy videokazetta és kevesebb mint 1 kilogrammot nyomott. Az apró számítógépet 75 MHz-es AMD486 processzor működtette, ezen felül a gép alapkiépítésben 8 Mbyte memóriát és 270 Mbyte-os merevlemezt tartalmazott. A 6,1 hüvelyk átlójú színes TFT kijelző legfeljebb 640x480 pixel és 65 ezer színárnyalat megjelenítésére volt képes. A Libretto család tagjait eleinte csak Japánban lehetett kapni, később az Egyesült Államokban és Európában is piacra dobták őket. A népszerűségük a felhasználók körében azóta is töretlen.

1997 a multimédiás MMX utasításkészlettel felruházott Pentium processzor mobil változatának megjelenési éve. A 4,5 millió tranzisztort tartalmazó chip volt az első Intel processzor, amelyet 0,25 mikronos csíkszélességgel gyártottak. A fejlett gyártástechnológiának, valamint az ún. Órajel-kapuzás alkalmazásának köszönhetően a chip fogyasztása jelentősen csökkent az elődeihez képest, illetve lényegesen magasabb órajelet tudott elérni. A Pentium MMX bemutatásakor 200 és 233 MHz-es kivitelben volt elérhető, de később 266 és 300 MHz-es változatban is megjelent.



Az IBM 1997-ben mutatta be csúcskategóriás ThinkPad 770 noteszgépét, amely a világon elsőként tartalmazott DVD-ROM meghajtót.

1998 tavaszán jelent meg az Intel Pentium II mobil változata, az év végén pedig debütált a mobil Celeron. Mint ismeretes, a Celeron az Intel alsó árkategóriás processzorcsaládja. A Celeron mobil változata csak az alacsonyabb működési feszültségben tér el az asztali gépekbe szánt változattól, azaz nem tartalmazza azokat a fejlett energiatakarékos funkciókat, amelyeket a mobil Pentium család igen.




1999-ben az AMD is belépett a hordozható számítógépek piacára, a vállalat ugyanis piacra dobta a K6 processzor mobil változatát, amely kedvező ára miatt rendkívül népszerű volt a gyártók körében.

Az AMD legnagyobb ügyfelei a Compaq (pl: Armada 100s notebook) és a Toshiba (Satellite 1670) voltak. A rendkívül sikeres mobil K6 sorozat után azonban az AMD hosszú ideig nem tudott ütőképes megoldással szolgálni a notebookok számára, így a vállalat által megszerzett piaci részesedés lassan de biztosan gyakorlatilag minimálisra olvadt.
Az Intel 1999-ben jelentette be a mobil Pentium III processzort, amely elsőként tartalmazta a SpeedStep technológiát. Ennek lényege, hogy akkumulátoros üzem esetén a processzor órajele és feszültsége is lecsökken, ezzel energiát takarítva meg. A mobil Pentium III chipek fejlődése mindmáig töretlen, a legújabb változatok 1,33 GHz-en üzemelnek. A kifejezetten kisméretű, könnyű noteszek számára az Intel időközben kifejlesztette az alacsony feszültségű (Low Voltage) és ultra-alacsony feszültségű (Ultra-Low Voltage) változatokat.

2000 elején kerültek nyilvánosságra az első információk a Transmeta Crusoe chipjéről. Az aprócska kaliforniai cég azt állította, hogy forradalmi technológiájuknak köszönhetően processzoruk a vetélytársaknál lényegesen hosszabb akkumulátoros üzemidőt biztosít. A Crusoe lényege, hogy az Intel x86 utasításokat - egy köztes ún. Code Morphing szoftver - először saját utasításkészletére fordítja. Ennek köszönhetően a chip rendkívül kicsi, kevés tranzisztorból áll és fogyasztása rendkívül alacsony.



2000 nyarán megjelent az első CRUSOE processzoros számítógép, amelyet a SONY gyártott Vaio PCG-C1 néven. Bebizonyosodott, hogy a processzor fogyasztása valóban alacsony, azonban számítási teljesítménye messze elmarad az Intel és az AMD mobil processzoraitól. A pénzügyi gondokkal küszködő Transmeta 2003 végére ígéri teljesen átdolgozott ASTRO chipjét.




2000 őszén jelent meg a világ első mobil grafikus processzora (GPU), az NVIDIA GeForce2 Go, amely Dell Inspiron 8000 és a Toshiba Satellite csúcskategóriás notebookokban debütált a piacon. A GeForce2 Go lehetővé tette a mobil számítógépek felhasználóinak, hogy az asztali gépeket is igénybe vevő valódi 3D grafikus alkalmazásokat futtassanak, igazán megfelelő sebességen.



Az NVIDIA új chipje révén egy év alatt 10 százalékos részesedést szerzett a mobil videochipek piacán. Nem sokkal később a rivális ATI is bemutatta Mobility Radeon lapkáját és a két gyártó rivalizálása megkezdődött a notebookokba szánt grafikus vezérlők terén is.

2001-ben az AMD piacra dobta az asztali gépekben nagy sikert arató Athlon és Duron processzorának mobil változatát, illetve bejelentette PowerNow! Névre hallgató technológiáját. A PowerNow! Az Intel SpeedStephez hasonlóan a processzor órajelének és feszültségének csökkentésével kíméli az akkumulátort. Az AMD technológiája másodpercenként többször is megvizsgálja, vajon a processzor mennyire van leterhelve és ennek függvényében módosítja az órajelet, illetve a feszültséget.


2001 novemberében rendkívül furcsa trend indult a notebook-piacon: több Tajvani nagy gyártó dobott piacra asztali gépekbe szánt processzorral szerelt noteszgépeket. Ennek oka, hogy a mobil változatok lényegesen drágábbak, mint az asztali gépekbe szánt chipek, azaz ezek alkalmazásával igen komoly költségmegtakarítás érhető el, vagyis az árak alacsonyabbak lehetnek. Rövidesen a HP, a DELL, és a Toshiba is követte a példát. Az asztali processzorra épülő noteszek főként azon felhasználók körében lettek népszerűek, akik igénylik a hordozhatóságot, de gépüket szinte kivétel nélkül hálózatról használják, azaz nem igénylik a hosszú akkumulátoros üzemidőt. Egyes becslések szerint az asztali processzoros notebookok ma már a piac mintegy 10 százalékát teszik ki.

2002 tavaszán került forgalomba az Intel Pentium 4 processzor mobil változata. A chipben található továbbfejlesztett SpeedStep technológiának köszönhetően a chip fogyasztása messze elmarad az asztali változatétól, így akár 2,4 GHz-es órejelű változat is gond nélkül használható akkumulátorról. A mobil Pentium 4-re épülő csúcskategóiás notebookokban már nem ritka a beépített Bluetooth adóvevő, vagy a Wi-Fi vezeték nélküli hálózati vezérlő. Az elsősorban multimédiás képességiről ismert processzor köré épülő számítógépek némelyike már beépített mélynyomóval került forgalomba, egyes modellek pedig 16:9 képarányú kijelzővel is kaphatók voltak, amely ideális DVD-filmek lejátszásához.




2002 októberében kerültek piacra a világ első olyan notebookjai, amely beépített DVD-írót tartalmaztak. A Sony VAIO PCG-GRX670 és PCG-GRX690 csúcsmodellek a DVD-RW szabványt támogatták, a gyártó természetesen a DVD-készítéshez szükséges filmszerkesztő szoftvereket is mellékelte a készülékekhez. A notebookok mobil Pentium 4 processzorra épültek és egyedülállóan nagyméretű, 16,1 hüvelykes kijelzőt tartalmaztak.








2002 novemberében a Microsoft bejelentette Windows XP Tablet PC Edition operációs rendszerét és ezzel egyidőben piacra kerültek az első Tablet PC számítógépek is. A Tablet PC-k általában 1,5 kilogramm körüli tömegű számítógépek, amelyeknek mérete megegyezik egy mini-notebookokéval. A 10 vagy 12 hüvelykes kijelzőre elektromágneses elven működő tollal lehet írni, a számítógépek operációs rendszere (Windows XP Tablet PC Edition) képes a kézírás felismerésére, így az adatbevitel egyszerű. Egyes Tablet PC-k valóban csak kézírással vezérelhetők, másoknak azonban saját billentyűzete is van, amelyet be lehet csukni.




2003 januárjában mutatta be az Apple rekordnagyságú, 17 hüvelykes kijelzővel felszerelt Powerbook Titanium noteszgépét. A megjelenítő felbontása 1440x900 pixel, képaránya pedig 16:10. A szupervékony és extrakönnyű alumíniumtvözetből készített számítógépházban alapkiépítésben 1 GHz-es PowerPC G4 processzor, NVIDIA GeForce4 Go 440 videovezérlő és 512 Mbyte DDR333 SDRAM kapott helyet.
A gépben természetesen SuperDrive meghajtó található, amely CD és DVD lemezek írására és olvasására egyaránt használható. Ez a notebook volt a világon az első, amely szériafelszerelésként tartalmazott 54 Mbps sebességű vezeték nélküli hálózati vezérlőt.

2003 márciusára a notebook teljesítmények behozták az asztali PC-től számított lemaradást. Nem ritka, hogy manapság egy notesz Pentium 4/3.06 GHz (sőt van chipset, amely kezeli a 3400 MHz-es Intel Desktop procit is) ATI Mobility RADEON 9600 M10, vagy Nvidia GEFORCE4 Fx5600 Quadro grafikus vezerlővel, DVD-RW/CDRW/DVD/CD újraíróval, 17" WSXGA+ képernyő felbontással és egyéb, - 2-3 éve meg elképzelhetetlen tulajdonságokkal legyen megáldva. A fejlődés nem állhat meg, így komolyabban előtérbe kerültek a az akkumulátoros üzemidő növelésével és a fogyasztás csökkentésével kapcsolatos fejlesztések.

2003. március 12. Santa Clara, California. Az Intel útjára indította a Baniast, pontosabban az Intel Pro Wirelessel párositva - CENTRINO névre keresztelt - mobil technológiáját, amelynek legfontosabb eleme a mobil Pentium-M (Banias) processzor. Annak ellenére, hogy a chip 77 millió tranzisztorból áll, valós idejű MPEG4-tömörítésnél mindössze 7 Wattot fogyaszt, tipikus teljesítményfelvétele pedig kevesebb, mint 1 Watt. Ami az energiatakarékos funkciókat illeti, a chip egy új generációs SpeedStep technológiát tartalmaz, amely a korábbiaknál több fokozatban engedi állítani a processzor órajelét és feszültségét, így az többféle helyzethez is alkalmazkodhat. A Pentium-M (Banias, avagy Wifivel együtt Centrino) a mobil Pentium 4 és mobil Pentium III processzorokat váltotta le a cég termékpalettáján. Az új processzor 1.4 GHz-es változata megegyezik a mobil Pentium-4 2.0 GHz-es mag sebességével, fogyasztása pedig az eddigi mobil processzorokon mért fogyasztás felére csökkent.

Mivel hat az újdonság ereje?
A desktop arhitektúrájú P4-es noteobookok általában max. 1,5 - 2 órát, a mobil P4-esek 2-3 órát, az új megoldás már 5-8 óra üzemidőt kínál, kevesebb fogyasztással, ugyanazon frekvencián magasabb teljesítménnyel.

"A Centrino márkanév a mobil PC-k új generációjának szimbóluma, amelyek megváltoztatják az számítógép-használati szokásokat" -- mondta Pam Pollace, az Intel marketingért felelős részlegének igazgatója. "A Centrino technológia a vezeték nélküli szabadság élményét hozza el a felhasználóknak munkában, otthon, a repülőtéren vagy akár egy kávézóban." Az Intel által kiadott közlemény szerint a Centrino embléma egyszerre szimbolizálja a szabad "repülést", a mobilitást, valamint az előremutató technológiát.

2003. nyarán elsők között a DELL, SONY, HPQ, ASUS, ACER, IBM, és végül de nem utolsó sorban a CLEVO is csatlakozott a Banias/Centrino alapokon nyugvó notebook számítógépek jövőt építő csatájához...

forrás: http://www.georgikon.hu/mobilkom/laptoptort.htm

A mobiltelefon története

Talán nem érdemes Heinrich Hertzcel kezdeni, aki 1888-ban a Maxwell-egyenletek alapján bizonyította az elektromágneses hullámok létezését, de az is könnyelműség lenne, ha az 1980-as évek végén tömegesen elterjedő kézitelefonokkal kezdenénk írásunkat. Megfelelő pontnak tűnik viszont a második világháború vége, ugyanis a rohamléptű hadifejlesztéseknek köszönhetően ekkorra már rendelkezésre álltak azok a technikai megoldások, amelyek lehetővé tették a nem katonai célú rádiótelefonálás megjelenését.

Az első békeévek

A második világháború után újra a normális kerékvágásba állt az ipar és a gazdaság, a felhalmozott technológia csak arra várt, hogy a polgári életben is megjelenhessen és hasznot hajthasson. A 40-es években még kizárólag elektroncsöves adókészülékek léteztek. Ezeknek igen magas volt a fogyasztása, sok hőt termeltek, ha hordozhatóra építették őket, igen alacsony adóteljesítménnyel, tehát igen korlátozott hatótávolsággal működtek. A kezdeti rádiókon - ezeket még nemigen nevezhetjük a mai fogalmaink szerinti telefonnak - még ún. fél duplex módon történt az átvitel, tehát a felek egyazon rádiócsatornát használva, felváltva. A központi készüléknél, pl. a rendőrség rádiószobájában, lehetőség nyílt a beszélgetéseket telefonvonalra továbbítani. Ez úgy történt, hogy a központos kezelő felhívta a kért telefonszámot, majd összekapcsolta a rádiókészüléket és a telefonvonalat egymással. Előbbi adógombjának működtetése, a fél duplex átvitel, valamint a körülményes kapcsolási folyamat viszont még mindig igen távol járt a kényelmes használattól. Nem is beszélve arról, hogy a viszonylag alacsony frekvencián üzemelő rendszer csak igen korlátozott számú rádiócsatornát vehetett igénybe.

Kézi kapcsolással

1946-ben ezt a megoldást fejlesztette tovább az Egyesült Államokban a Bell Labs, így MTS (Mobil Telephone System) néven St. Louisban a világon elsőként indítottak nyilvános célú mobiltelefon szolgáltatást. A 35 kg tömegű telefonkészüléket az autó csomagtartójába építették, a kézibeszélőt a műszerfalon helyezték el. A hívás elején kezelő segítségével kellett a kívánt vezetékes telefonszámot kérni. A rendszer kapacitása kevesebb volt, mint szűkös, ugyanis egy városban egyszerre három (!) rádiótelefon-beszélgetést lehetett bonyolítani.

A Bell Systems első kísérleteinek egyike 1924-ben, amelyen egy gépkocsi és egy fixen telepített állomás közötti rádióátvitel lehetőségét vizsgálták.

A mobiltelefonálás e kezdetleges formája 1948-ra már több mint száz városban volt hozzáférhető. A szolgáltatásra például szállítmányozási vállalatok és riporterek fizettek elő. Az első rendszereknél korlátott jelentett az is, hogy az autóba épített készülékeknek az adott város vagy körzet valamelyik vevőállomásáig (ma: bázisállomás) gyakran több mint száz kilométert kellett áthidalni. A kezdetekben ezért csak járó motorral volt ajánlatos rádiótelefonálni, ugyanis a 10-15 ampert is elfogyasztó elektroncsöves elektronika igen hamar lemerítette az akkumulátort.

 Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért is hívjuk nulladik generációsnak ezeket a rendszreket. A marketingesek a ma hódító szórt spektrumú hálózatok (pl. UMTS) jellemzésére vetették be a kétségkívül jól hangzó 3G megnevezést. Ez többé-kevésbé egybe is esett az iparágiban használatos számozással, amely szerint a GSM-et és hasonló társait nevezzük 2G-nek, az azt megelőző analóg hálózatokat (pl. az itthonról is ismert NMT-t) pedig 1G-nek.

Az autóba épített telefonkészülékek és a nyilvános szolgáltatások mellett gyorsan fejlődtek a zárt célú (pl. rendőrségi, biztonsági, ipari felhasználású) rádiórendszerek is. Az 1950-es évek közepén már megjelent a tranzisztor. A nagyméretű, körülményesen üzemeltethető, többféle feszültséget igénylő, sok hőt termelő, valamint sérülékeny elektroncsöveket egyre több helyen kezdték el felváltani a kicsiny félvezető eszközök. Ennek ellenére a nagyobb teljesítményű rádióadókhoz még nagyon sok ideig elektroncsövekre is szükség volt, de a részben tranzisztorizált készülékekkel már jelentős méretcsökkentést lehetett elérni.

A kézi kapcsolású rendszerek bonyolult használata és a szűkös csatornakapacitás azonban magában hordozta a továbblépés szükségességét a vezetékes telefóniában már megszokott, automata kapcsolású hálózatok felé. A rendszerek működési frekvenciáinak magasabbra emelése egyre több és több rádiócsatorna használatát tette lehetővé, így fejlesztési célokból nem volt hiány.

 forrás: http://nonstopmobil.hu/retromania-8211-a-mobiltelefon-tortenete-20071120.html

A telefon története

A telefon ? magyarosított, mára már elavult nevén távbeszélő ? olyan távközlő eszköz, mely beszédet továbbít elektromos jelek formájában. A telefon lehetővé teszi, hogy emberek egymással olyankor is tudjanak beszélgetést folytatni, amikor hallótávolságon kívül tartózkodnak. Ennek természetesen feltétele, hogy mindkét fél rendelkezzen olyan készülékkel, amely a telefonhálózathoz van csatlakoztatva. A telefon ma az élet egyik legalapvetőbb és legismertebb készüléke.

Történet

A hattyúnyakú telefonkészülék emléktárgyakon. A hattyúnyakú telefonok a Bell készülékek után terjedtek el induktoros, tárcsa nélküli és tárcsás kivitelben. Magyarországon alig használták.

Legtöbben úgy tudják, hogy Alexander Graham Bell találta fel, majd építette meg az elsőt telefont 1876-ban, az amerikai Massachusetts államban. Rajtuk kívül voltak még sokan mások, akik rendkívül fontosak voltak a telefon kifejlesztésében. Az alapokat Morse találmánya, a távíró fektette le, ez volt ugyanis az első, elektromos jeleket továbbító hálózat. 1854-ben egy francia távíróműszerész, Charles Borseul felvetette annak lehetőségét, hogy hangot is lehetne valahogy a hálózaton továbbítani. Szintén ebben az időszakban kísérletezett még Johann Philipp Reis és Elisha Gray is. Bell egy olasz bevándorló, Antonio Meucci nyomdokain indult el. Amit Meucci 1874-ben anyagi nehézségek miatt nem tudott jogi védelem alá helyezni, azt két évvel később Bell szabadalmaztatatta. Meucci emléke mégsem merült feledésbe. 2002-ben az Egyesült Államok képviselőháza nyilatkozatot fogadott el, melyben az olasz feltalálót ismeri el a telefon feltalálójaként. Végül Bell és az ő csapata építette meg a telefont, ami végül 1876 után Bostonból kiindulva meghódította a világot.

Nem sokkal később, 1878-ban feltalálták a szénporos mikrofont, mely jelentősen javított a hangfelvétel minőségén.

1888-ban Almon Strowger feltalálta és megépítette az első automata telefonközpontot.

A telefon története Magyarországon

1878-tól magánhasználatú telefonvonalak működtek Brennberg bányatelepen. Az első hazai, magánbefektetők által finanszírozott telefonhálózat 1881. május elsején nyílt meg Budapesten a Fürdő, mai nevén József Attila utcában. Vezetője Puskás Tivadar bátyja, Ferenc volt. Az előfizetők számáról ellentmondásos adatok vannak, a források hol 25, hol 50, hol 54, sőt 60 előfizetőt említenek. Az első nyilvános telefonállomásokat Budapesten és Újpesten 1884-ben állították fel.

A fővárosi telefonhálózathoz a legkorábban (még 1881 februárjában) csatlakozó előfizetők:

• Képviselőház (Kovách László), Főherceg Sándor u. 8. sz.
• Visontai Kovách László, háznagy, Zöldfa u. 28. sz.
• Gr. Lónyai Béla, Zöldfa u. 26. sz.
• Mocsonyi Sándor, Gizela tér 2. sz.
• Pester Lloyd (Falk Miksa), Dorottya u. 14. sz.
• Pesti Hírlap (Csukássy József), Nádor u. 7. sz.
• Egyetértés (Csávolszky Lajos), Hímző u. 1. sz.
• Könyvnyomda (Csávolszky Lajos), Rostély u. Károly laktanya
• Csukássy József, Kalap u. 16. sz.
• Angol Királynő szálloda, (Schalek Lipót), Deák-Ferencz u. 1. sz.
• Vadászkürt szálloda (Kammer Ernő), Kis-Híd u. 5. sz.
• Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bank (Holl Jenő), Dorottya u. 8. sz.
• Weisshut Alajos, bankár, Fer. József rakpart, 39. sz.
• Első Hazai Takarékpénztár (Hajós József), Calvin tér
• Első Hazai Takarékpénztár Váci körút 64. sz.
• Kálnoki & Simon, terménykeresk., Mária Valéria u. 19. sz.
• Weissmann Mór, gabonakeresk., Mária Valéria u. 14. sz.
• M. k. Ipar- és Keresk. Ministerium, elnöki iroda, Ferencz-József tér.
• Puskás Tivadar, Vas u. 6. sz.
• Neulander Kálmán. férfi szabó, Dorottya u. 14. sz.
• Lovrich Gusztáv, ügyvéd, Koronaherczeg u.. 17. sz.
• Schenker & Comp. szállítók, Károly körút 9. sz.
• Kozmata Ferenc, fényképész, Kristóf tér 3. sz.

1881-ben az állam megállapította a köz- és magánhasználatú telefonhálózatok létesítésének feltételeit. Az 1888: XXXI. törvénycikk értelmében a telefonhálózatokat az állam saját költségén építi meg és tartja üzemben. 1897-ben a telefonügyek intézésére felállították a Budapesti M. kir. Távbeszélő Hálózat Igazgatóságot. Vezetője Balla Pál főmérnök volt.

1887-re a magyar királyság területén közhasználatú telefonhálózat hét városban (Budapest, Szeged, Arad, Temesvár, Pozsony, Pécs és Zágráb) működött. 1888-ban újabb két városban (Debrecen és Nagyvárad) kezdődik el a telefon-szolgáltatás. 1893-tól működik telefon Brassóban, Marosvásárhelyen, Baján, Zomborban, Esztergomban és Szombathelyen.

A magánhasználatú telefonokat az engedélyes (leggyakrabban vállalatok, vasúttársaságok) kizárólag a saját céljaira használhatta. 1887-ben 149, 1888-ban már 205 ilyen volt engedélyezve.

1893-ban létrejött az első interurbán összeköttetés, Pozsony, Győr, Szeged, Arad, Temesvár és Budapest között. December 3-án a kereskedelemi miniszter Budapesten elmondott szavait mind az öt vidéki városban egyszerre hallották. "Konstatáltatott ez alkalommal, hogy az új távbeszélőn a beszéd kitűnően hallatszik. Még az egymástól legtávolabb fekvő Arad és Pozsony közt is, közel 600 km távolságra, a beszélők egymás hangját nemcsak megismerték, de beszédet oly tisztán és érthetően hallották, mintha az ugyanazon helyiségben folynék."

1900 végén Budapesten a telefonelőfizetők száma 5800, Szegeden 412, Debrecenben 243, Pécsett 142, Miskolcon 138., Győrben 296, Sopronban 266, Szombathelyen 183, Nyíregyházán 77, Székesfehérvárott 100. Kecskeméten 130, Nagykanizsán 92 fő.

A telefon jelentősége az előfizetők számában nem tükröződik. A 19. századi írástudók a telefonhasználat civilizatórikus hatásait hol túlbecsülték, hol pedig alábecsülték. 1882-ben Vajda János már azt írta: "A gőzmozdony, a villanydrót, a telefon átfúródik mindenen, behatol az érintetlen rengetegbe, kifüstöli Dodona berkéből a miszticizmust". Ady Endre keserűbben fogalmazott: "Ez vagyunk: mi. Postánk, vasútunk, telefonunk, parlamenti palotánk, orfeumunk, nyomorúságunk, betegségünk, mindenünk, mindenünk, ami küls?ség: veszettül kimívelt. De a lelkünk! Az visszamaradt!"

Fajtái

A készülékek csoportosítása többféleképpen lehetséges.

• Vezetékes telefonok
  • fix
  • nyilvános
  • nosztalgia
  • cselédhívó (az ebédlő és konyha között)
  • kezelői
  • ISDN telefon
  • Internet
• Hordozható (vezetékes, de hordozható kivitelű)
  • vizsgáló
  • tábori (főleg a katonaság használja)
  • vezeték nélküli (rádióhullámokkal) korlátozott helyen (például lakásban) működő
• Rádióhullámokkal működő
  • rádiótelefon
  • mobiltelefon
  • műholdas (Thuraya,Inmarsat,Iridium(Globális))
• Egyebek
  • kaputelefon
  • áltelefon

Más csoportosításban asztali, fali (falra szerelt) és egységes (használható asztalon és falon is) készülékek ismertek. A készülékház anyagai szerint fa-, fém-, bakelit- és műanyag-házas készülékek vannak.

A szakemberek a mikrofontáplálás módja szerint helyi vagy központi teleptáplálás szerint csoportosítják, ahol rendszerint az angol rövidítést használják (LB helyi telep, CB központi telep).

A hálózat

Bronz légvezeték kötése porcelán szigetelőn

Aluminium légvezeték kötése porcelán szigetelőn

Pupinfazék

A hálózat feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a telefonkészülékek között. Kezdetben ez egyvezetékes légvezetékes összeköttetés volt hasonlóan a távíróhoz. A visszavezetést földeléssel oldották meg. Ilyen volt az első budapesti telefonhálózat is. Az akkoriban a városokban elterjedő villamosok szikrázása nagyon lerontotta a beszédminőséget, ezért a kétvezetékes összeköttetéseket kellett alkalmazni. Puskás Tivadar és társai révén elterjedő telefonközpontok lehetővé tették a koncentrált vonalvezetést, azaz egy irányban sok vezeték mehetett, amelyet kábellel oldottak meg. Kezdetben szimultán összeköttetések is voltak, azaz egyidőben távíró és telefon összeköttetés, de ez is csak a beszédminőség rovására ment. A rohamosan jelentkező igényeknek kielégítésére különböző megoldásokat alkalmaztak. A fantomizálás indukciós tekercsek segítségével 2 vonalpáron 3 beszélgetést tett lehetővé.

A másik probléma a nagy távolságú összeköttetés volt. Krarup dán mérnök olyan kábelt fejlesztett ki, ahol a rézvezetékre nagyon sűrű menettel acéldrótot tekert. Magyar származású amerikai mérnök Pupin Mihály elméleti számításai alapján pupincsévéket, más néven pupinfazekakat alkalmaztak még a tengeralatti kábelekben is. Az indukciós tekercsek induktív ellenállása kiegyenlítette a párhuzamosan futó kábelerek között jelentkező kapacitív ellenállást.

A csatornák kialakítása megsokszorozta a kábelek teljesítőképességét. A beszéd átviteli útját 300 Hz-3,4 kHz között határozták meg. Így 4 kHz-ként egymástól független beszélgetések történhettek egy érpáron. A kábelek földalatti összeköttetést jelentenek. Vannak azonban légkábelek is, melyek póznákon függnek. Kezdetben a kábelt acélsodronyhoz rögzítették, később az egészet a külső műanyag köpenyszigetelővel lefedték.

A mobiltelefon rádióhullámok útján tartja az összeköttetést egy meghatározott frekvenciasávban.

A digitális technika a fényvezetésű összeköttetéseket tette lehetővé. Üveg- vagy műanyagszálas kábelekben fényimpulzusok továbbítják a jeleket.

A készülék

A készülék feladata, hogy egy mikrofonnal elektromos jellé alakítsa a hangot, ezt a jelet ? esetleges további átalakítások, például tömörítés, kódolás stb. után ? a hálózatra kiküldje és az onnét vett jelet egy hangszórón keresztül a használóhoz eljuttassa. A Bell-féle kísérleti telefon minössze egy hallgatóból állt. A membrán átvette a hang rezgéseit, rezgése következtében az állandó mágnes erővonalait elmetszette. A tekercsben létrejött indukciós áram a másik készülék tekercsén át záródott. Ott megváltoztatta az állandó mágnes erőterét, a membrán az adókészülék ütemében mozgott. Már Bell is kísérletezett külön mikrofonnal (folyadékos mikrofon), de a megoldást ezek alpján Hughes, Hunnings és Edison szénmikrofonjai jelentették.

A szénporos mikrofon külön áramellátást igényelt. Kezdetben elemeket alkalmaztak a készülék mellett, ez a helyi telepes rendszer, angol rövidítése LB. A hallgatót és a mikrofont transzformátorral választották szét. A csengetést induktorral (kis kézi áramfejlesztő) oldották meg. A csengő ennek megfelelően váltóáramú volt. Mivel a csengetés és a beszéd közös vezetéken volt, a két funkciót átkapcsolóval választották szét. Alapállapotban a hallgató (később kézibeszélő) az átkapcsolóra, közismert nevén villára nehezedik. A kapcsoló a vonalat a csengőre és az induktorra kapcsolja. Beszéd közben a hallgató már kézben van, ekkor a kapcsoló a vonalat átteszi a csengőről a transzformátor felé.

Nagy sorozatszámban gyártott nyomógombos műanyagházas asztali telefonkészülék (USA)

Sok gondot okozott a telepek rendszeres cseréje. Amerikai találmány a közös telep, angol röv. CB. Egy nagy telepet a telefonközpontban helyeztek el, a teleptáplálás a vonalon át érkezik a mikrofonhoz. A készülékben a mikrofont a transzformátor vonali oldalára helyezték. Az induktor fölöslegessé vált. A csengő az egyenáramot átengedi, ezért a csengővel sorban egy kondenzátort helyeztek el. A kézibeszélő felemelésekor a kapcsoló átvált, a mikrofon teleptáplálást kap. A telefonközpontban ebbe az áramkörbe valmilyen érzékelőt (pl lámpát) szereltek, ami jelezte, hogy a kézibeszélőt felvették. A központkezelő belépett a vonalába és kapcsolt.

Az automata központokban egy jelfogó az érzékelő. A központ tárcsahangot ad, mellyel jelzi, hogy várja a számokat. Ezért van szükség tárcsára, korszerűbb változatában nyomógombkészletre.

Magyar készülékek

Az első telefonközpontokhoz az Egyesült Államokból hoztak készülékeket, de hamarosan ezek magyar műhelyekben is készültek.

Helyi telepes készülékek

A Horthy-korszakig a Posta fadobozos fali készülékeket szabványosított, valamint volt az ú.n. mágnestalpas telefon, amely csengő nélkül készült az Ericsson-készülék alapján. 1924-től gyártották az LB-24-et, amely fémdobozos és asztali-fali készülék volt. Az LB-37-es és LB-55-ös asztali, bakelitházas (1937-től, ill. 1955-től).

Központi telepes készülékek

CB 666 készülék, alig volt forgalomban, a CB 667 (csak a belseje más) nagy szériája kiszorította

CB 35 bakelitházas asztali tárcsás földnyomógomb nélküli készülék

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Telefon

A notebookok története: a kezdetek

Új sorozatunk a noteszgépek fejlődésével foglalkozik, végigvezetjük az olvasót a kezdetek behemótjaitól indulva a négykilós szörnyeken keresztülvágva napjainkig. Történetünk első része a legelső hordozható számítógépekkel foglalkozik, a későbbiek pedig a fejlődésen túl a különváló kategóriákat is ízlelgetik.

Ma más idők járnak, mint akkor, amikor az első személyi számítógép, majd az első hordozható számítógép bemutatkozott. A nagyvállalatok hatalmas géptermeiből hazainduló dolgozók nem is álmodtak arról, hogy harminc év múlva egy tenyérben elférő készülék nyújt akkora teljesítményt. Igaz akkoriban arra sem gondoltak sokan, hogy a lyukkártyát, vagy később a mágnesszalagot kisebb, akkori léptékkel mérve észvesztő kapacitású adathordozók váltják majd fel.

A hordozható számítógépek létrehozását a mikroprocesszorok és az ezek által megvalósítható méretcsökkentés tette lehetővé. Ebben a tekintetben is mérföldkőnek számít az 1971-es év, amikor az Intel bemutatta az első mikroprocesszort, mely a 4004 modellszámot kapta. A 4004 a világon elsőként tartalmazta egy számítógép központi egységét egyetlen integrált áramkörben. A 4004 után négy évvel érkezett a 8080-as processzor, melynek több változatát is építették az első laptopokba.

Papírskicc

Az első hordozható számítógépek megalkotása idején a laptop szó olyan kisméretű számítógépet írt le, mely rendelkezik az összes, működéshez szükséges alkatrésszel, beleértve a processzort, a beviteli eszközt és a megjelenítőt is, mely alkotók közös burkolatban vannak. Az első koncepció Alan Kay nevéhez fűződik, aki két évvel azelőtt, hogy a Xeroxhoz csatlakozott volna, 1968-ban papírra vetette a Dynabook vázlatát, mely azonban soha nem érte el még a prototípus-állapotot sem.

A Dynabook kijelzője a mai noteszgépektől eltérően nem volt kihajtható, a gépház aljára tervezett billentyűzet felett, annak síkjában terült el. A gépre Alan Kay ikonos grafikus kezelőfelületet képzelt el, célközönségének pedig kisiskolásokat választotta, úgy érezte, az oktatás terén lehetne a gépet használni. Alan Kay eltökéltségét jól bizonyítja, hogy később aktívan vett részt az OLPC XO fejlesztésében is, ahol a Dynabook számos jellemvonását ültette át a fejlődő országok diákjainak szánt noteszgépbe.

A hordozható varrógép

Vehetjük úgy is, hogy a Dynabook megvalósulására több mint harminc évet kellett várni, ennél jóval sokkal hamarabb, 1981-ben érkezett az első laptop, az Osborne 1, benne az Intel i8080 processzorán alapuló Zilog Z80 lapka 4 megahertzen üzemelt. A 11 kilogrammos Osborne 1 többi részegységének paraméterei ma már mosolyogtatók, 64 kilobájtnyi rendszermemória, két floppymeghajtó és 5 hüvelykes monokróm katódsugárcsöves monitor adta a gerincet. A hordozható gép monitorán maximum 52 karakter jelenhetett meg egy sorban, ennek szűkössége miatt egészen 128 karakternyi hosszig lehetett előre- vagy hátragörgetni a képernyőtartalmat.

Az Osborne 1 1981-ben nem volt olcsó, 1795 dollárért kínálta a tehetősebb üzletemberek számára az adatok hordozhatóságát és a helytől (korlátozottan) független hozzáférés lehetőségét. A varrógéptáska-méretű számítógép üzemi körülményeihez a hálózati konnektor feltétlenül hozzátartozott, akkumulátorral ugyanis nem rendelkezett.

A gép operációs rendszere a CP/M volt, de az összeállítás az operációs rendszeren kívül CP/M segédprogramokat, SuperCalc táblázatkezelőt, WordStar szövegszerkesztőt, Microsoft MBASIC, valamint Digital Research CBASIC programozási környezetet tartalmazott. Az Osborne 1 eladásai túlszárnyalták a várakozásokat, a legjobb hónapban tízezer darab is elkelt belőle. A gépnek utóda is volt, az Executive OCC-2 nagyobb kijelzővel és ventilátorral rendelkezett. Az Osborne 1-hez kiegészítőként egy 300 bit/másodperc sebességű modemet is lehetett vásárolni.

Az Osborne 1 épp egy kicsivel volt nagyobb annál, hogy a repülőgép ülése alatt elférjen, ezért sem volt nehéz dolga a lényegesen nagyobb, 9 hüvelykes megjelenítővel, valamint duplasűrűségű floppyval szerelt, Kaypro II-nek, hogy átvegye a helyét. Az alumíniumlemez-vázas Kaypro II 2,5 megahertzes Zilog Z80 processzorral számolt, 64 kilobájt memóriája volt, és 1595 dollárért lehetett megvásárolni.

A Kaypro II talán túl korán is jött, az Osborne 1 és a közvetlen utóda nem tudta tartani a lépést vele, olyannyira nem, hogy az Osborne Computer Corporation 1983 évvégén csődöt jelentett. A Kaypro II sokak számára volt hasznos társ, nem csak üzletemberek használták, Arthur C. Clarke a 2010. Második űrodisszeia alkotása közben tartotta kapcsolatot a film rendezőjével, Peter Hyamsszel, mely során a Kaypro modeme Los Angelest kötötte össze az író Srí Lankai otthonával.

LCD-panel és akkumulátor

Az Osborne 1, valamint a Kaypro II hiányosságára az Epson adott választ, a HX-20 már rendelkezett beépített akkumulátorral, igaz ennek áldozatául esett a katódsugárcsöves megjelenítő, helyét egy kevesebb információt egyidőben megjeleníteni képes, kisebb méretű LCD-kijelző vette át, mely 4 sorban összesen 80 karaktert tárt a felhasználó elé. A mai mobiltelefonoknál kisebb felbontású, természetesen monokróm LCD mellett egy aprócska nyomtató is került a gépházba, amely pénztárgépszalagra tudta rögzíteni a számítások eredményeit, de akár egyszerűbb grafikát is lehetett vele nyomtatni.

A 795 dolláros HX-20 két (!) processzort tartalmazott, ezek közül egyik a számításokért, a másik pedig a perifériák kezeléséért felelt. Háttértárolóként egy extraként megvásárolható mikrokazettás egység állhatott szolgálatba, amely akkoriban villámgyorsnak számított, ráadásul nem kellett a felhasználónak bajlódnia a szalag csévélésével, a számítógép a keresett fájlhoz tudta tekerni a kazettát. A HX-20 saját, egyedi operációs rendszerrel rendelkezett amelyben BASIC interpreter is helyet kapott, ezeket a 32 kilobájtos ROM-ba égetve tárolta a gép. A HX-20 1981 novemberében, az MS-DOS 1.0 megjelenése után három hónappal érte el a piacot. A konnektormentes üzem akár 50 órán keresztül is tarthatott, a NiCd-akkumulátor feltöltéséhez egy teljes, nyolcórás alvási periódus kellett.

1982 januárjában, talán épp az Osborne 1 és a Kaypro II sikerein buzdulhatott fel Bill Gates és a szintén Microsoft kötelékébe tartozó Kazuhiko Nishi, akik olyan laptop megalkotásáról beszélgettek, mely az akkoriban újdonságnak számító LCD-kijelzőt tartalmazza. A gép iránti igény nyilvánvalóvá vált, ám a kisebb méretek miatt olyan kijelzőt kellett alkalmazni, mely az Osborne 1, illetve a Kaypro II nagy helyigényű monitorát olymódon helyettesítheti, hogy közben a felbontás tekintetében sem marad alul. Kazuhiko később meg is mutatta a Radio Shacknak a prototípust, melyet később gyártottak is.

Az igazi ős

1982-ben látott napvilágot a mai noteszgépek nagyapja, a GRiD Compass 1101, mely először jelent meg a mai noteszekre jellemző, kagylószerűen felnyitható kijelzővel. A notesz megjelenítője 6 hüvelykes volt, körülötte jókora káva szélesítette a felhajtható részt a billentyűzet által elfoglalt méretűre. A gép 320x200 pixel (CGA) felbontású elektrolumineszcens kijelzője 80x24 karakter megjelenítésére volt képes.

A GRiD 1101 egyedülálló volt, ilyen kicsi, ráadásul magnéziumból készült, tehát viszonylag könnyű gépház korábban nem adott ennyi extrát és erőt: a 8 megahertzes 8086 processzor és a 256 kilobájtnyi rendszermemória elismerésre méltó paraméter volt akkoriban. A hordozható gép saját operációs rendszerrel rendelkezett (GRiD-OS) és alig nyomott többet 5 kilogrammnál.

A GRiD Compass 1101 mindezeket nem adta olcsón, több mint 8000 dollárba került, igaz a megrendelők sem az átlagemberek közül kerültek ki. Nagy vásárlónak számítot az amerikai hadsereg, amely a gépet hadszíntereken is meglevegőztette, emellett a NASA is használta az űrsiklók fedélzetén a 80-as és a 90-es évek küldetéseiben. Ha választanunk kellene a mai noteszgépek ősének egy hordozható számítógépet, a GRiD Compass 1101-et jelölnénk meg.

Az első "laptop" néven bevezetett számítógép 1983-ban érkezett a piacra. A Gavilan SC már a Microsoft MS-DOS operációs rendszerét futtatta, 5 megahertzes 8080-as processzor ketyegett benne és szokatlan, 400x64 pixel felbontású felhajtható LCD-kijelzővel rendelkezett, amely alatt egy touchpad-szerű pozícionálóeszköz is helyet kapott. A géphez felárért az MS-DOS operációs rendszeren futó irodai alkalmazásokat (Sorcim SuperCalc, SuperWriter, PFS File, Report) kínált a gyártó. A 4 kilogrammos Gavilan SC minden egyes kilójáért ezer dollárt kellett fizetni, így jóval olcsóbb volt a GRiD-nél, mégse tudott igazán nagy sikerré válni, főleg azért, mert a 80-as évek elején gyakrolatilag nem volt kereslet hordozható számítógépek iránt. A gyártó cég 1986-ban fizetésképtelenné vált, majd csődbe ment és beszüntette a működést.

Következő részünkben már a maihoz hasonlatos külsőben érkező, már megfizethetőbb árú laptopokat vesszük górcső alá, abból az időszakból, melyet hazánban asztalhoz és tévékhez kötötten a Sinclair ZX Spectrum 48k és a Commodore 64 uralt. Hamarosan folytatjuk...

forrás: http://www.hwsw.hu/hirek/38243/noteszgep_notebook_laptop_tortenelem_dynabook_osborne_kaypro_epson_hx-20_gavilan_grid_compass.html

A pendrive története

A pendrive (USB-flash-tároló, USB-kulcs) egy USB csatlakozóval egybeépített flash memória. Tárolási kapacitásuk 64 MB-tól 128 GB-ig terjed, némelyik képes 10 évig megőrizni az adatokat, és egymillió írás-törlési ciklust is kibírni. A modern operációs rendszerekkel szabványos USB mass storage szabványt használja. Önállóan nem képes adatcserére, csak személyi számítógépre vagy a megfelelő csatlakozással ellátott író/olvasó egységre csatlakoztatott állapotban, arról vezérelve. Jellemző adatátviteli sebessége USB 2.0 feltételek megléte esetén 6 MB/s, USB 1.0 szabványnál kb. 1 MB/s. Az elektromos csatlakozás védelme érdekében védőkupakkal készül, de létezik védőkupak nélküli változat is.

A pendrive kifejlesztésének elsőségét több cég is magának igényli. A Trek nevű cég kezdte először forgalmazni a 2000-es év elején, viszont az ő szabadalmuk nem írja le pontosan ezt az eszközt, inkább egy szélesebb adattároló családdal foglalkozik.

Az izraeli M-Systems cég 1999. október 12-én regisztrált egy honlapot, mellyel a pendrive-megoldásuk reklámozását célozták. Termékük 2001-ben IDEA díjat nyert. Az IBM  foglalkozott termékük terjesztésével, de csak 2000. december 15-től lehetett vásárolni tőlük.

Felépítése

A pendrive egy parányi nyomtatott áramkört tartalmaz, a ráerősített fémcsatlakozóval, általában egy műanyag tokba téve. A tokozása a felhasználói igényektől függően változatos: van por? és cseppálló kivitele, kiemelten ütésálló kivitele is. A csatlakozója a személyi számítógépeken elterjedt ?A típusú? USB csatlakozó. Önálló áramforrásuk csak akkor van, ha egyéb szolgáltatással is rendelkeznek, például adatmenyiség-kijelzés vagy MP3-zenelejátszás, diktafon funkció.

Fájlrendszere

A pendrive-ok általánosan FAT vagy FAT32 fájlrendszerrel vannak előformázva, azonban NTFS-sel vagy más fájlrendszerrel is formázhatók. A merevlemezekhez hasonlóan futtathatók rajta hibajavító, adat-helyreállító programok. A töredezettségmentesítés viszont nem lehetséges, mivel a flash memória ?random elérésű? tárolással dolgozik, így az adatok sorrendiségének nincs jelentősége.

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pendrive

A számítógép fejlődéstörténete

Kezdetek...

Amióta Neumann lefektette elveit, emberek százait foglalkoztatta a gondolat, milyen lenne, ha a számítógépünket magunkkal tudnák cipelni. Több kísérlet is történt a computerek hordozhatóvá tételére, de az igazi áttörés a '70-es években történt.

1973-ban Alan Kay "álmodta meg" milyen is egy igazi laptop. Álmát Dynabook-nak nevezte el. Masinája egy átlagos könyv méretű, hordozható számítógép volt, ami vezeték nélküli hálózati csatlakoztatást, jó minőségű színes képernyőt és igen nagy számítási teljesítményt foglalt magába. Álma végül csak álom maradt, de Kay meggyőzte a Xerox kutatási vezetőit, hogy dolgozzanak az elképzelésén. Végül megépítettek az akkor rendelkezésre álló legkomolyabb alkatrészekből egy gépet, mely a keresztségben az Alto nevet kapta. Maga a masina 256 KByte memóriával, egérrel, cserélhető merevlemezes háttértárral rendelkezett, ami a maga korában egyedülállónak számított. Grafikus felületű operációs rendszere szöveget és képeket is képes volt megjeleníteni képernyőjén, sőt hálózati képességekkel is felruházták: az első modemes munkaállomásnak tekinthetjük. Kay a hardver megálmodása után szoftvereket is tervezett, ezek tekinthetőek a mai grafikus felületek ősének.

Az első gép, amit arra terveztek, hogy mozgatható legyen, valószínűleg az 1975 szeptemberében megjelent IBM 5100 Portable volt, már ha valaki a 28 kg-os súlyát hajlandó volt cipelni :) Méretre nem volt nagyobb egy IBM írógépnél és a 370-es sorozatához hasonló operációs rendszert kapott.

Ezen kis masina azzal büszkélkedhet, hogy ő volt az első széles körben reklámozott és terjesztett személyi számítógép, mely minden szükséges elemet tartalmazott. Sajnos az átütő siker elmaradt, elterjedését hihetetlenül magas ára megakadályozta - az alapkiépítés ára 5975 $ volt és csak korlátozott példányszámban adták ki.

A gépben egy mágnesszalagos egysét szolgáltatta a háttértárat, a megjelenítésről pedig egy 5"-os, 64 karakteres képernyő gondoskodott. Az 5100-as végül úgy maradt meg az emlékeinkben, mint a későbbi sikersorozat legelső példánya (5110, 5120, 5150-IBM PC és 5160-IBM PC/XT).

Az 5100-as technikai adatai:

Gyártás: 1975. szeptember - 1978

Beépített nyelv: APL vagy BASIC, vagy mindkettő;

Billentyűzet: 74 billentyű numerikus- és nyíl-billentyűkkel;

CPU: IBM beépített áramkör 1,9 MHz;

RAM: 16 KByte (1x-4x);

ROM: 32 vagy 64 KByte;

Kijelző: 64 karakter x 16 sor (grafika, szín nincs)

Súly: 28 kg; Ár: 5975 $-tól (BASIC 16 KB) 19975 $-ig (BASIC+APL 64 KB).

Persze ez a gép még nem tekinthető klasszikus laptopnak, de ezek megjelenésére sem kellett sokáig várnunk. Viszont az, hogy melyik gép nyeri a megtisztelő "Minden Laptop Ősapja" címet, a mai napig vita kérdése. A címért 3 gép szállhat ringbe, mégpedig ezek:

1. 1979-ben készült el a Grid Compass a Grid Systems Corporation védnöksége alatt, W. Moggridge tervei alapján. A gép állítólag NASA megrendelésre készült, de egy biztos: a NASA ezt használta a korai '80-as években, az űrprogramjában. A Grid Compass 340KByte rendszermemóriával, grafikus kijelzővel rendelkezett és egy magnézium tokban "lakott".

2. Manuel Fernandez is beállt a tervezők sorbába, és egy kompakt kis gépet tervezett. A terv megvalósítására  létrehozta a Gavilan Computer-t és elkészítette az első működőképes laptopot 1983 májusában. Néhányan azt állítják, hogy a Gavilan volt az első teljes értékű laptop.

3. A legtöbben azonban azt a nézetet vallják, hogy az első igazi hordozható számítógép az Osborne-1 volt. Adam Osborne könyvkiadótól nem volt idegen a számítástechnika. 1971 novemberében az ő tollából jelent meg a leírása a világ első mikroprocesszorának, az Intel 4004-esnek. A 80-as évekre végleg az informatika felé fordult, megalapította az Osborne Computer-t és elkészítette az Osborne-1-et 1981-ben.

Az Osborne-1 rendelkezett egy 5 colos kijelzővel, modem porttal és 2 darab 5.25 colos floppy meghajtóval, valamint egy nagyobb csomag szoftverrel és, akkumulátorral is. Az Osborne-1 egy Zilog Z80-as processzorral (4MHz) volt felszerelve és 64K memóriája volt. Mivel ekkor még nagyméretu, grafikus LCD panelek nem voltak, egy CRT kerül bele. Bár monitor sem volt túl nagy (5"), így is 11 kiló lett a gép súlya.

A gép ára 1900 dollár alatt volt. Az eladások rohamosan emelkedtek és rövid ido alatt elérték az Osborne által hon áhított tízezres példányszámot. Az OSBORNE-1 sikeréhez nagyban hozzájárult a szoftvertámogatás és a versenyképes ár.

A '80as évek elején aztán felpezsdült a világ. Szinte minden önmagára adó cég megkezdte a saját hordozható számítógépének gyártását, forgalmazását. Ezekből néhány a teljesség igénye nélkül:

1981-ben az Toshiba is ringbe szállt és piacra dobta a maga "hordozható" számítógépét a HX-20ast.

1982 januárjában a Microsoft két tagja Kazuhiko Nishi és Bill Gates is elkezdte tervezni saját gyártású laptopját, amihez már az ekkoriban újonnan kifejlesztett folyadékkristályos kijelzőt használták. Ez az év még egy fontos dolog miatt vált mérföldkővé a számítástechnika és a laptopok történetében, 1982 februárjában 3 barát, név szerint Rod Canion, Jim Harris és Bill Murto megalapították a COMPAQ vállalatot, és még ugyanennek az évnek a végén bejelentették legelso terméküket a Compaq Portable-t. Ez volt az elso PC klónok egyike, mely Késobb a Compaq Portable I. nevet kapta. Kilenc inches monitorával, két 5 1/4" 360K-s floppy meghajtójával és DOS kompatibilitásával, valamint teljes méretu billentyűzetével nagy sikert aratott.

1983 az igazi áttörés éve. Rohamos ütemben kezdenek terjedni a laptopok. Ezt az érát olyan híres masinák jellemzik, mint a Radio Shack által kifejlesztett Tandy TRS-80 Model 100, vagy a NEC PC-8401A Starlet és az Epson PX-8. Ekkorra válik divattá a felhajtható kijelző és az LCD képernyő, ami már vektoros grafika megjelenítésére is alkalmas volt.

Igen nehéz feladat lenne megmondani, hogy melyik volt az elso PC kompatibilis laptop, de az kétségtelen, hogy ezen a téren a legnagyobb sikert a Toshiba T1100 aratta 1985-ben.

De hogy 1984 se maradjon ki a felsorolásból, ez év februárjában az IBM is kitett magáért az IBM 5155 típusjelzésű laptopjával.

1986 újabb fontos év volt a hordozható számítógépek életében, ekkor jelent meg ugyanis az IBM PC Convertible, amely már igazi "laptop" számítógép volt. A PC Convertible Intel 8088 processzort, 256 kbyte memóriát és két 3,5" floppymeghajtót tartalmazott. Az 5,4 kilogramm tömegu PC Convertible saját alkalmazásokkal (szövegszerkeszto, naptár, számológép, telefonkönyv) került forgalomba és 3500 dolláros ára ellenére igen jól fogyott. A számítógép soros és párhuzamos portokkal is fel volt szerelve, viszont akkumulátora nem volt. Az IBM gépének külseje ugyanazokat a stíluselemeket hordozta magán, amelyek a pár évre rá megjelent IBM PS/2 kapcsán kaptak nagy nyilvánosságot.

A következő említésre méltó dátum az 1989-es esztendő, ami számtalan újdonságot hozott. Ekkor került piaca a világ elso A/4 méretu notebook gépe, a Compaq LTE. A számítógép 8086 vagy 80286 (LTE/286) processzorral készült, 640 kbyte memórát, beépített floppymeghajtót és 20 Mbyte-os merevlemezt is tartalmazott (a merevlemez csak az LTE/286 változathoz volt rendelheto). A 9 (LTE/286 esetében 10) inches, háttérvilágításos LCD kijelzo még monochrome volt, de már 640x200 pixel megjelenítésére volt képes. Az alapgép MS DOS 2.11-el volt szerelve, míg az LTE/286-ot MS DOS 3.11-gyel forgalmazták. A Compaq LTE volt az elso olyan sikeres PC notebook, amelyet akkumulátorról is lehetett használni.

1989-ben jelent meg az UltraLite névre hallgató hordozható gép, ez volt az első "notebook" stílusú gép a piacon.

De ez az év még bővelkedett ujdonságokban. Ekkor lépett színre az Apple is, és kiadta az első hordozható Machintost, amit később "Powerbook"-nak neveztek el.

De az esztendő kétség kívül legjelentősebb eseményea a Poqet PC megjelenése volt, amelyet 22x10x2,5 centiméteres méretei miatt joggal nevezhetünk a világ elso Handheld PC-jének. Az akkumulátorral együtt csupán fél kilogrammot nyomó számítógép 8088 processzorra épült és MS DOS 3.3 operációs rendszert futtatott. Az operációs rendszer és az elore telepített szoftverek (szövegszerkeszto, számológép, naptár, telefonkönyv) a gép ROM-jában kaptak helyet. A készülék 640 kbyte memóriát és egy 640x200 pixeles felbontású monochrome LCD kijelzot tudhatott magáénak. A ceruzaelemrol muködo Poqet PC két PCMCIA Type-I foglalatot tartalmazott. A számítógép számos szaklapban elnyerte az év leginnovatívabb termékének járó díjat.

Innentől kezdve a fejlődés üteme felgyorsult. Minden részletre kitérő leírást immár nehéz lenne belesűríteni a rendelkezésre álló szűk helyre, ehhez még egy komolyabb könyv is kevés lenne. Ezt figyelembe véve csak a fő csapásvonalakat fogom ismertetni, egy-egy jellemző példával illusztrálva.

1990: A Compaq már Intel i386SX processzorral felszerelt notebookot is kínált vevoinek. Az LTE/386s névre keresztelt számítógép 20 MHz-es processzort és 2 Mbyte memóriát tartalmazott. A készülékhez felárért akár már 84 Mbyte kapacitású merevlemezt és külso CD-ROM meghajtót is lehetett rendelni. A számítógépet MS DOS 3.11 operációs rendszerrel szállította a Compaq.

1990-ben jelent meg az Intel i386SL processzor. Ez volt az elso olyan lapka, amelyet kifejezetten hordozható gépek számára fejlesztett ki. Az i386SL az akkumulátor kímélése érdekében 5 helyett 3,3 Voltos feszültséggel muködött, valamint energiatakarékos funkciókkal is rendelkezett. A 855 ezer tranzisztort tartalmazó chip 20 és 25 MHz-es változatban volt hozzáférheto. Az i386SL-re épülo elso notebookok egyike a Compaq LTE/Lite volt, amely 25 MHz-es processzorra épült és már alapkiépítésben is tartalmazott 40 Mbyte-os merevlemezt. Felárért a notebook 80 vagy akár 120 Mbyte-os meghajtóval is rendelheto volt. A készülékhez dokkolóállomás is készült, amelyben két ISA bovítohely kapott helyet, illetve külso billentyuzetet, monitort és egeret is lehetett csatlakoztatni hozzá.

1991: a Microsoft bemutatta a Microsoft BallPoint Mouse-t, azaz a hanyattegeret (trackball), amelyet kifejezetten a laptopokhoz terveztek.

1992: Az Intel i486SL processzor premierjén mutatta be az IBM elso ThinkPad noteszgépét, a 700C-t. A 700C volt az elso notebook, amelyben 10,4 hüvelykes színes TFT képernyo és az újdonságot jelento "TrackPoint" mutatóeszköz kapott helyet. Ez a gép már csupán 2,6 kg-ot nyomott, merevlemezének kapacitása pedig a korban tekintélyesnek számító 120 MByte-ra rúgott. Az IBM-nél az a legenda terjed, hogy a ThinkPad név egy kávészünet alatt született meg. A történet szerint az IBM egyik kutatója kivett egy noteszt a zsebébol, amelyre THINK szó volt ráírva. Állítólag innen ered a ThinkPad elnevezés. Ebben az évben érett meg az Intel és a Microsoft munkájának a gyümölcse és bemutatták az APM-et (Advanced Power Management), vagyis a fejlett energiagazdálkodás elvét a laptopokhoz.

1993: megjelentek az első PDA-k (Personal Digital Assistant), a sort az Amstad PenPad gépe nyitotta meg. A hordozható gépeken használt operációs rendszerek 1996-ban kezdtek elválni az asztali gépekétől azzal, hogy a Microsoft megjelentette a kimondottan PDA-kra kifejlesztett Windows CE 1.0 operációs rendszerét. Az ugyancsak 1996-ban megjelenő Palm Pilot gépek pedig már azok szívét meghódították, akik nem értettek az informatikához, csak notesznek, zsebszámológépnek vagy telefonregiszternek akarták és tudták használni a számítógépüket. A sikerhez persze szükség volt egy újdonságra: a memóriakártyák elterjedésére biztosította a sok adat mozgóalkatrész nélküli tárolásának lehetőségét.

1994-ben mutatták be a világ első mobil processzorát az Intel gondozásában, amely 75 MHz-en működött. A 3,2 millió tranzisztorból álló lapkán alkalmazták először az ún. Voltage Reduction technológiát, ami lehetővé tette a CPU számára, hogy feszültsége a rendszerbuszénál alacsonyabb lehessen.

Ugyanez a processzor került a világ első olyan noteszgépe, amely beépített CD-ROM-ot kapott: ez volt az IBM ThinkPad 755 CD.

1996 áprilisában debütált a piacon a Toshiba Libretto 20, a világ elso PC-kompatibilis sub-notebookja. A készülék súlya 1 kg alatt volt, mérete épphogy meghaladta egy VHS kazetta méretét. Az apró számítógépben egy 75 MHz-es 486-os szív dobogott, ezen felül a gép alapkiépítésben 8 Mbyte memóriát és 270 Mbyte-os merevlemezt tartalmazott. A 6,1 hüvelyk átlójú színes TFT kijelzo legfeljebb 640x480 pixel (VGA) és 65 ezer színárnyalat megjelenítésére volt képes.

1997 a multimédiás MMX utasításkészlettel felruházott Pentium processzor mobil változatának megjelenési éve. A 4,5 millió tranzisztort tartalmazó chip volt az elso Intel processzor, amelyet 0,25 mikronos csíkszélességgel gyártottak. A fejlett gyártástechnológiának, valamint az ún. Órajel-kapuzás alkalmazásának köszönhetoen a chip fogyasztása jelentosen csökkent az elodeihez képest, illetve lényegesen magasabb órajelet tudott elérni. A Pentium MMX bemutatásakor 200 és 233 MHz-es kivitelben volt elérheto, de késobb 266 és 300 MHz-es változatban is megjelent.

1998 tavaszán jelent meg az Intel Pentium II mobil változata, az év végén pedig debütált a mobil Celeron. Mint ismeretes, a Celeron az Intel alsó árkategóriás processzorcsaládja. A Celeron mobil változata csak az alacsonyabb működési feszültségben tér el az asztali gépekbe szánt változattól, azaz nem tartalmazza azokat a fejlett energiatakarékos funkciókat, amelyeket a mobil Pentium család igen.

1999-ben az AMD is belépett a hordozható számítógépek piacára, a vállalat ugyanis piacra dobta a K6 processzor mobil változatát, amely kedvezo ára miatt rendkívül népszeru volt a gyártók körében.

Az Intel 1999-ben jelentette be a mobil Pentium III processzort, amely elsoként tartalmazta a SpeedStep technológiát. Ennek lényege, hogy akkumulátoros üzem esetén a processzor órajele és feszültsége is lecsökken, ezzel energiát takarítva meg. A mobil Pentium chipek fejlodése mindmáig töretlen, mára megjelentek a kétmagos változatok is, sőt vásárolhatunk alacsony (Low Voltage) és ultra-alacsony feszültségu (Ultra-Low Voltage) változatokat is.

2000 őszén jelent meg a világ elso mobil grafikus processzora (GPU), az NVIDIA GeForce2 Go, amely Dell Inspiron 8000 és a Toshiba Satellite csúcskategóriás notebookokban debütált a piacon. A GeForce2 Go lehetové tette a mobil számítógépek felhasználóinak, hogy az asztali gépeket is igénybe vevo valódi 3D grafikus alkalmazásokat futtassanak, igazán megfelelo sebességen.

2001-ben az AMD piacra dobta az asztali gépekben nagy sikert arató Athlon és Duron processzorainak mobil változatát, illetve bejelentette PowerNow! névre hallgató technológiáját. A PowerNow! Az Intel SpeedStepjéhez hasonlóan a processzor órajelének és feszültségének csökkentésével kíméli az akkumulátort. Az AMD technológiája másodpercenként többször is megvizsgálja, vajon a processzor mennyire van leterhelve és ennek függvényében módosítja az órajelet, illetve a feszültséget.

2002 tavaszán került forgalomba az Intel Pentium 4 processzor mobil változata. A chipben található továbbfejlesztett SpeedStep technológiának köszönhetoen a chip fogyasztása messze elmarad az asztali változatétól.

2002 novemberében a Microsoft bejelentette Windows XP Tablet PC Edition operációs rendszerét és ezzel egyidoben piacra kerültek az elso Tablet PC számítógépek is. A Tablet PC-k általában 1,5 kilogramm körüli tömegu számítógépek, amelyeknek mérete megegyezik egy mini-notebookokéval. A 10 vagy 12 hüvelykes kijelzore elektromágneses elven muködo tollal lehet írni, a számítógépek operációs rendszere (Windows XP Tablet PC Edition) képes a kézírás felismerésére, így az adatbevitel egyszeru. Egyes Tablet PC-k valóban csak kézírással vezérelhetok, másoknak azonban saját billentyuzete is van, amelyet be lehet csukni.

2003 januárjában mutatta be az Apple rekordnagyságú, 17 hüvelykes kijelzovel felszerelt Powerbook Titanium noteszgépét. A megjeleníto felbontása 1440x900 pixel, képaránya pedig 16:10. A szupervékony és extrakönnyu alumíniumtvözetbol készített számítógépházban alapkiépítésben 1 GHz-es PowerPC G4 processzor, NVIDIA GeForce4 Go 440 videovezérlo és 512 Mbyte DDR333 SDRAM kapott helyet.

A gépben természetesen SuperDrive meghajtó található, amely CD és DVD lemezek írására és olvasására egyaránt használható. Ez a notebook volt a világon az első, amely szériafelszerelésként tartalmazott 54 Mbps sebességu vezeték nélküli hálózati vezérlot.

Az utolsó jelentős dátum 2003. március 12, amikor is az Intel útjára indította a Centrino technológiát.

Centrino különféle chipek együttese, egy processzort, alaplapi lapkakészletet, és vezeték nélküli hálózati vezérlőt, ún. wi-fi chipet tartalmaz. Technikai szemmel a legjelentősebb fejlesztést a csomag Pentium M néven ismert processzora jelentette, amely korábban nem látott, rendkívül fejlett energiagazdálkodási képességeket vonultatott fel, így fogyasztása más termékek töredéke is lehetett. Korábban az Intel és más domináns gyártók is mindössze az asztali gépekbe tervezett processzorok minimálisan igazított változatait kínálták notebookokba. A Centrino, az Intel piaci súlyából kifolyólag, új korszakot nyitott a notebookok történetében.

Az Advanced Micro Devices (AMD) 2005 márciusában indította útjára első saját notebook processzor márkáját, a Turion 64-et. A Turion 64 a már korábban megismert Opteron és Athlon 64 processzorokkal majdnem teljesen azonos felépítésű, a különbség az alacsony fogyasztásra való finomhangolásban rejlik. A 64-es szám azt jelzi, hogy a chip a 64 bites AMD64 kiterjesztést is kezeli, igaz ennek gyakorlati jelentősége a Windows Vista megjelenéséig megkérdőjelezhető, mivel kevés 64 bites alkalmazás áll rendelkezésre, jellemzően teljesítményéhes, professzionális célszoftverek. Ennek megfelelően a legtöbb turionos notebookot 32 bites Windows XP-vel szállítják továbbra is. A Turion család két fővonalra oszlik jelenleg, az MT és az ML jelölésűekre. Ezek a fogyasztási kategóriát jelzik: az MT az alacsonyabb, az ML a magasabb fogyasztást jelzi. Analógiaként az MT megfeleltethető lenne az Intel LV, azaz low-voltage chipjeivel. A betűk után látható szám pedig a relatív teljesítményre igyekszik utalni: minél magasabb, annál erősebb a chip.

Intel Core Duo/Solo: az Intel 2006 januárjának elején mutatta be a Pentium utódjának szánt Core márkacsalád első tagját a Yonaht (Jónás). Jónás a világ első kétmagos mobilchipje. Ugyan a Dothanre alapul, lényeges módosításokat eszközöltek rajta annak érdekében, hogy tovább javuljon a teljesítménye. A Yonah-nak létezik egy processzormaggal rendelkező változata is, mely az azonos órajelű Dothaneknél valamivel nagyobb számítási teljesítmény elérésére képes szerényebb áramfogyasztási mutatók mellett. A kétmagos Yonah maximális fogyasztása ugyanakkor csekély mértékben nőtt egymagos elődjéhez képest, ugyanakkor nem leterhelő feladatokat (böngészés, szövegszerkesztés, hang- és videolejátszás) kisebb energiafelvétellel végez el.

Jelenleg az Intel a Core2 Duo processzorral szerelt gépei a csúcsmodellek, míg AMD vonalon a Turion64 X2 lapkák a legerősebbek.

forrás: http://www.laptopkalauz.hu/oldal.php?page=info&cid=7&pid=33

A számítógép története

A számolást segítő eszközök története gyakorlatilag egyidős az emberiség történetével. Az ősember az ujjait használta a számoláshoz, aminek a latin neve digitus. Innen származik az angol számjegy, a digit elnevezés is. Később a számoláshoz köveket, fonalakat használtak, az eredményt a barlang falába, csontba vagy falapokba bevésve rögzítették.

Az abakusz felépítésében tükrözi a római számírás sajátosságait. Az alsó vályúkban 4-4 kő található. A felsőkben 1-1. Egy kő akkor bír számértékkel, ha a középre van húzva
Az egyik. Az abakuszt némileg módosítva a XVI. századig mint fő számolást segítő eszközt használták, egyetemen tanították a vele való szorzás és osztás műveletsorát. A mai európai formája a golyós számolótábla

1202-ben Leonardo da Pisa, Fibonacci (1170?-1240) Liber Abaci című könyve hathatósan közreműködött abban, hogy Európa megismerkedjék a hindu-arab számokkal és használatukkal. A könyvében még hindu számjegyekről beszélt helyesen! A könyv címe azt sugallja, hogy csak az abakusszal elvégezhető műveletekről szól, ezzel szemben valójában az arab számokkal való számolás érdekében az abakusz ellenpropagandáját jelenti.

A tényleges áttörést a logaritmus megjelenése jelentette.
A középkorban azonban még tudtak ezeknek a számoknak az igazi eredetéről. Ezt mutatja egy latin nyelvű könyv címe is: Algoritmi de numerus indorum (magyarul: al-Khwarizmi az indusok számjegyeiről). A latin címben szereplő algoritmi szó az Abu Abdalláh Muhammad ibn Musa al-Khwarizmi (780?-850?) (Khwarizm városából való) nevének elferdítéséből ered. Ebből származik az algoritmus valamilyen számolási eljárást jelentő szavunk.
A szerző egyik könyvének latin nyelvű fordításából (Ludus algebrae almucgrabalaeque) ismerkedik meg Európa a számjegyek hindu jelölési módjával és a tízes számrendszerrel, amit aztán emiatt tévesen arab számoknak nevezünk, szemben a római számokkal.
Az algebra szó maga is e szerző egy másik könyvének címéből származik: Hiszab al-dzsebr w'al muqabalah (magyarul: Könyv a helyreállításról, valamint a kompenzációról). Az itt szereplő al-dzsebr szó eredetileg az eltört csontok helyrerakását jelentette, s így, ilyen értelemben használták később a spanyolok is (algebrista = csontkovács). "Helyreállítás"-on a negatív előjelű tagnak az egyenlet másik oldalára pozitív előjellel való átvitelét értették, a "kompenzáció"-n pedig az egyforma tagok elhagyását mindkét oldalon. Ezek az egyenletrendezés ma is érvényben levő szabály!
Ramón Lull spanyol szerzetes 1275-ben azt a gondolatot vetette fel, hogy az igazság mechanikus módszerekkel is igazolható. Módszerének elveit az "Ars Magna et Ultima Lulli" című munkájában fejtette ki. Egy gondolkodó gépet szerkesztett, amelyben számok helyett az egymással összefüggésbe hozandó fogalmak, illetőleg azok jelei szerepeltek. E logikai gép segítségével akarta bebizonyítani Isten létezését és mindenhatóságát, megtéríteni a hitetlen muzulmánokat. (Kora nem értékelte munkásságát, Tuniszban megkövezték.)
A XVII. században a hajózási és a csillagászati térképek készítése, az ehhez szükséges számítások elvégzése hosszadalmas és idegőrlő munkát jelentett. A munka könnyebbé válását elsőként a logaritmus feltalálása segítette. A logaritmust elsőként Simon Stevin (1548-1620) használta kamatoskamat-számításra, és elkészítette az (1+p)ⁿ értékeinek táblázatát különböző p-kre és n-ekre, amelyet mintául véve Jost Bürgi (1552-1632) a svájci lichtensteigi órásmester elkészítette az első logaritmustáblázatot 8 év alatt, 1603 és 1611 között, amely Kepler sürgetésére 1620-ban végre nyomtatásban is megjelent. Bürgi 1592-ben kiadott "Arithmetica" című könyvében szerepel elsőként a tizedes törtek mai írásmódja. Egy a logarléc ősének tekinthető eszközt is szerkesztett.
A számolólécek a maradékosztályokra alapozva segítették a szorzás és az osztás könnyebb elvégzését.

A készülék teljesen feledésbe merült. A Kepler hagyaték feldolgozásakor 1957-ben találták meg Schickard két levelét, amelyben ír a gépről. Az IBM 1960 körül elkészítette a gép modelljét.

Úgy is mondhatnánk, hogy órák átalakításával és speciális számkerekeket felhasználásával. A berendezés gyakorlatilag egy speciális fordulatszámláló, amely egy kerék egyszeri körbefordításával a következő kereket egy állással tovább lépteti. Ez a technikai megoldás - az automatikus átvitelképzés - a gép alapötlete. A kereken jól látható, hogy az akkoriban használt váltópénzeknek megfelelő számú osztásokat tartalmaznak, azaz nem tisztán tízes számrendszerben működik a berendezés.
Pascal összesen hét példányt készített el belőle. . A gép csak az összeadást és a kivonást tudta elvégezni, a nem lineáris műveleteket: a szorzást és az osztást nem, így ténylegesen visszalépés volt Schickard készülékéhez képest. Kétségtelen viszont, hogy Pascal kortársai igen nagyra értékelték, Diderot részletesen le is írja Enciklopédiájában.
A ma is fellelhető példányok még mindig működőképesek!

Felülnézetben jobb oldalon látható a kar, melynek elforgatásával végrehajtódott a művelet. Szemben középütt a szánnak nevezett felső részt balra-jobbra mozgató kerék található. Ez oldotta meg a helyi érték váltását.
A készülék alapötlete a különböző foghosszúságú fogazott kerék. A szerkezet lelkét jelentő fogazott henger, amely ma is használatos megoldás számláló berendezésekben.
A készülék működési elvét is jól lehet látni: a felső számcsúszkákon beállított pozícióktól függően a jobb oldali kar egyszeri körbefordításával a felül látható számtárcsák a kis fogaskerekek pozíciójától függően fordulnak csak el, így csak adott számot adunk hozzá egy helyiértéken. Az átvitelképzést a berendezés Pascalhoz hasonlóan oldotta meg.

1666-ban Samuel Morland (1625-1695) angol mérnök-fizikus olyan mechanikus működésű gépet épített Pascal ötlete alapján, amely már a szorzás elvégzését is lehetővé tette, ismételt összeadással. Ezen gép létrejöttét egyértelműen az ipari forradalom kényszerítette ki.
Az első igazán jól használható számológépet egy gépészeti érdeklődésű lelkész, Matthieu Hahn készítette 1779-ben. Leibnizhez hasonlóan ő is fogazott dobokat alkalmazott, de körkörös elrendezésben. A készülék hengeres házban található, melynek felső felületén egy külső és egy belső gyűrűt formáló 12 pár számlap van, a henger ívelt felülete körül pedig, a megfelelő számpárral ellentétesen, 12 skálabeosztásos csavarfejet helyezett el. A készülék tetején lévő kart csak egy irányban lehet forgatni. Két szám összeadásakor a külső számlapok mutatják az egyik számot, a belsők a másikat, az eredmény a kar egyszeri körbeforgatása után a külső számlapokon olvasható le. Nem tudni, hogy hány Hahn-gép készült, mivel halála után két fia és sógora kb. 1820-ig folytatta a készítését.
1786-ban Muller regiszterek közötti műveletvégzést alkalmazott, és a túlcsordulást csengővel jelezte. 1820-ban Thomas megkonstruálta a mai asztali számítógép ősét, a négy alapművelet elvégzésére alkalmas Arithmometer nevű gépét.
XIX. század elejétől kezdve a megmunkálás fejlődésével, az ipari termelés kialakulásával számos tekerős számológép típus jelent meg és került sorozatgyártásra. Az állítható fogazású számkerekekkel szerkesztett, Theophil Witgold Odhner (1845-1905) által 1887-ben készített géphez hasonlóakat még ma is gyártanak.

Odhner szabadalmára építve számos mechanikus számológép készült. A német Brunsviga cég megvásárolva a szabadalmat elkezdte a megbízható eszközök sorozatgyártását. A 80-as évek elejéig szinte egyeduralkodó irodai eszközöket némileg modernizált formában, elektromotorral forgattatva a mai napig használják.
Továbbfejlesztett változatai főleg a könyvelés területén értek el nagy sikereket. Egy könyvelő automata például ötvözi egy írógép és egy zenélő óra vonásait: a könyvelő egy írógép klaviatúrán viszi be az adatokat, majd egy cserélhető lapból kiálló tüskesorok formájában tárolt utasítássor segítségével végzi el a gép a számításokat.
A másik alkalmazási irány a pénztárgépek felé vitte a fejlődést, amelyeket csak a megváltozott gazdasági előírások tudtak kiszorítani a hétköznapi életből.  

Charles Babbage (1791 - 1871)

A modern intellektuális történelem egyik legkülönösebb alakja. Vele kapcsolatban szinte minden vitatott, még a születésének időpontja is. Egyes adatok szerint 1791. december 26-án született Devonshire-ban, Babbage szerint viszont 1792-ben Londonban. Életrajz írója a Lobbanékony Géniusz (Irascible Genius) című művében az elsőt nevezi meg születési dátumként.
Felső-középosztálybeli angol családban született, így a taníttatásához az intellektuális háttér és a társadalmi előny adott volt.
Egyetemi évei alatt főleg a csillagászat érdekli, George Peacockkal, de Morgannal, az Uranust felfedező Herschellel és Boole-lal együtt a modern algebra megalapozói lesznek.
Babbage kezdettől fogva az angliai szellemi élet központjában van. Egyike a Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Társaság) megalapítójának 1820 január 12-én. Később ő lesz a társaság első aranyérmese is a Observations on the Application of Machinery to the Computation of Mathematical Tables (Gépek matematikai táblázatok kiszámításánál való alkalmazásának tapasztalatai) című munkájáért.
Babbage elmesélése szerint 1812 körül az aritmetikai táblázatok géppel történő készítésére ötlet akkor jutott eszébe, amikor egy este a Cambrige-i Analitical Society-ben üldögélt egy logaritmustáblázat felett mélázva. Amint a társaság egy másik tagja bejött és látta, hogy félig alszik, odaszólt: ? ?nocsak, Babbage, miről álmodik?? ? Amire azt válaszolta: ?azon gondolkodom, hogy ezeket a táblázatokat géppel is ki lehetne számítani?.
Egy másik történet a valószínűbb, amely szerint 1822-ben Herschel és Babbage csillagászati számításokat ellenőriztek, amikor Babbage a mérgében a reménytelennek tűnő munka alatt így szólt: ?adná Isten, hogy ezeket a számításokat gőzgéppel lehessen elvégezni!?
A feltaláló
Babbage érdeklődési köre rendkívül széles volt. kifejlesztett egy vasúti kocsikra szerelhető dinamométert, búvárharangot és szemtükröt tervezett. Foglalkozott rendszerelemezéssel is. A Brit Posta számára elemzést készített a küldemények továbbítási költségeiről. E tanulmánynak köszönheti részben a létrejöttét az egységes postai díjszabás. Ő javasolta a postai szolgáltatások kiterjesztését könyvek és csomagok továbbítására. A politikai gazdaságtanban is jártas volt, a manufakturák működtetéséről is készített elemzést.
Az ember
Jóllehet Anglia és a kontinens legjobb társadalmi és szellemi köreiben mozgott, boldogtalan, beilleszkedésre képtelen ember volt. Barátságban vagy ismeretségben volt például Albert királyi herceggel, Wellington herceggel, Bessellel, Browninggal, Darwinnal, Dickens-szel, Fourier-val, Humboldttal, Mill-lel.
Nem volt képes igazán érintkezni sem a vele szellemileg egyenrangúakkal, sem az átlagemberekkel.
Ízléstelen politikai és emberi kirohanási hírhedtté tették, Erre egy példa a Csillagászati Társaság néhai elnöke, Davy támadása, aki szerinte ?megszedte magát a Társaság költségein?, mindezt annak halála után kijelentve. Paranoiás rohamai idején nem voltak ritkák ilyen viselkedései.
Legfurcsább jellemvonása az olasz kíntornásokkal szemben kialakult fóbiája. Egy alkalommal a British Association elnökét kérte fel, hogy terjessze elő a Társaság ülésén a sérelmeit: ?Az előző pénteken inasával együtt elment otthonról, hogy konflist keressenek... elszakadtak egymástól, és őt utcákon keresztül követte vagy száz csavargó, ordítoztak, sértegették, sárral dobálták. Talált egy fiákert, beült és azonnal egy rendőrségre hajtatott, de nem kapott segítséget, és senkit nem vettek őrizetbe,?
Fő műve a Passages from the Life of a Philosopher (Részletek egy filozófus életéből 1864.) volt, amely leplezetlen rossz ízléssel az emelkedettől a nevetségesig, az elmélyülttől az ostobáig mindenféle cikket tartalmaz. Szinte hihetetlen, hogy ennek dacára nagyon sok támogatója volt élete folyamán.
Kortársai igen eltérően ítélték meg, többen szellemileg zavarodottnak tartották, néhányan elmeháborodott zseninek. A halála előtt nem sokkal Lord Moulton meglátogatta, és egy szellemileg friss, élénk embert ismert meg. Amikor néhány perc beszélgetés után megmutatta az analitikus gép terveit, akkor Moulton megkérdezte, hogy láthatná-e a gépet. ?Nem fejeztem be, mert rájöttem, hogyan lehetne ugyanazt másképp, sokkal hatékonyabban csinálni és így értelmetlenné vált, hogy a régi módon folytassam.? Majd később az új gépre rákérdezve a válasz így hangzott: ?Még nem csináltam meg, de dolgozom rajta; kevesebb ideig fog tartani az egészet megcsinálni, mint ameddig az analitikus gépbefejezése tartana abból az állapotból, ahol hagytam.?
Babbage nagy tragédiája éppen ez lehetett: gondolatai messze megelőzték tetteit.

Differencia mozdony

A kollégák erőteljes támogatásával hivatalos formában Babbage a brit kormányhoz fordult, hogy az finanszírozza a tervet. A kincstár ki is nevezett egy bizottságot ? Davy vezetésével ?, amely áttanulmányozta Babbage indítványát és elkészítette jelentését. Ez a jelentés az alábbiakat tartalmazza: ?
A gép a bizottság megítélése szerint tökéletesen alkalmas a feltaláló által indítványozott célra, és úgy véli, hogy Mr. Babbage messzemenően rászolgált e vesződséges vállalkozás folytatásához szükséges állami támogatásra.?
Ez időszakban indul útjára Manchester és Liverpool között az első vasút, George Stevenson gőzmozdonya és James Watt gőzgépe ekkor áll munkába. A kor Angliája békés és nyugodt volt, de egyre inkább a szellemi teljesítményt akkor értékelte, ha az a hétköznapi szükségletek kielégítésére azonnal alkalmazható volt, az üzleti életben is sikert eredményezett.

Önkéntes száműzetéséből visszatérve újabb szubvenciót kap a kincstártól. Ez részben szinte csak annak köszönhető, hogy a gép tetszett Wellington hercegnek, amit ugyan elég nehéz elhinni, hiszen Wellington világéletében irtózott minden találmánytól. Óriási befolyását mutatja hogy a brit hadsereg az 1815-ben Waterloonál ugyanolyan felszereléssel harcolt, mint 1853-ban a krími háborúban.
1833-ban a helyzet válságosra fordult, Babbage abbahagyta a gép építését. Ennek ellenére csak 1842-ben érték el az ellentáborból, hogy az akkori miniszterelnök, Sir Robert Peel felkérte George Airy-t ? az akkor királyi csillagászt ?, hogy közölje véleményét a gépről. Airy naplójába a következőket írta: ?Miután a kellőképpen elmélyedtem a témában, válaszként azt a véleményemet közöltem, hogy a gép értéktelen.? Airy egyébként is híres volt konzervativizmusáról, de ez az ítélete kíméletlenül szélsőséges volt. Mindenesetre Peel így szólt egy alkalommal a tervről egy barátjának: ?Szeretném előzetesen kissé a dolgot megfontolni, mielőtt egy nagy kölcsönre teszek javaslatot egy fabábú finanszírozására, amely táblázatba foglalja az x²+x+41 formula értékeit?. Peel kijelentésének ellenére nem volt a matematikában teljesen járatlan, Oxfordban kétszeresen első volt matematikából és klasszikus ismeretekből, így képes volt megérteni Babbage munkásságát. Egy eléggé kínos kihallgatáson közölték Babbage-dzsel a támogatás megvonásáról szóló döntést.
Végeztek néhány kísérletet arra, hogy mennyi ideig tart a gépnek és az embernek az x²+x+41 polinom néhány helyettesítési értékének kiszámítása. A gép csak a négyjegyű számok környékén érte utol az ember számírási sebességét, és előnye abban nyilvánult meg, hogy hosszú távon tudta nyújtani ezt a teljesítményt, míg az ember idővel elfáradt. Ez a műveleti sebesség nem volt elegendő ahhoz, hogy a számolást forradalmasítsa a gép, emiatt szem elől is került a találmány. A másik oka a kudarcnak az, hogy a géphez szükséges tárcsák és fogaskerekek elkészítése meghaladta kor technikai színvonalát.
A gép működését a fenti formulán mutatjuk be. Készítsünk egy táblázatot a polinom helyettesítési értékeire. Az x²+x+41 formula külön érdekessége egyébként, hogy helyettesítési értékei 40-ig prímszámok. A táblázatot két oszloppal kiegészítjük, ahol az előző oszlopban szereplő értékek közötti differenciát tüntetjük fel.
Az utolsó oszlop értékei láthatóan konstansok. Babbage gondolata az volt, egy hatodfokú polinom esetében a hatodrendű differenciák szintén konstansok, tehát ezek felhasználásával egyetlen szorzás nélkül ? az együtthatók ismeretében ? kiszámítható a polinom bármely helyettesítési értéke csak összeadások révén.
A gép jelentősége Karl W. T. Weierstrass (1815-1897) berlini professzor révén válik nyilvánvaló, aki kimondja azon tételét, hogy bármely függvény polinomokkal adott intervallumon belül tetszőleges pontossággal megközelíthető. A közelítés pontossága a polinom fokszámával nő, és ahány rendű differenciákkal számol a gép, olyan fokszámú polinomokkal tud közelíteni.
A gép viszont csak egyetlen feladatra volt alkalmas, semmiféleképpen sem lehet általános célú eszköznek tekinteni, egyetlen, de összetett feladat megoldására volt alkalmas.
A gép, úgy ahogy Babbage abbahagyta az összes vázlattal együtt a dél-kensingtoni Természettudományi Múzeumban található. Bemutatták az 1862-es Világkiállításon is, és még ma is működőképes.

Analitikus mozdony

Az analitikus gép nagyon hasonló módon működött a differenciagéphez. Babbage így írta le működését:
A gép két fő részből áll.
1. A tárolóból, ahol azok a változók helyezkednek el, amelyekkel műveleteket kell végezni, valamint a más műveletek eredményeként keletkező mennyiségek.
2. A malomból, amelybe mindig azokat a mennyiségeket visszük be, amelyeken éppen valamilyen műveletet kell végezni.
Minden formula ? amelyet az analitikus géppel ki lehet számoltatni ? bizonyos algebrai műveletekből áll, amelyeket adott betűkön kell végrehajtatni; továbbá bizonyos módosításokból, a szóban forgó betűkhöz hozzárendelt numerikus értékektől függően.
Ennek folytán két kártyacsomag van: az első a végrehajtandó műveleteket határozza meg ? ezek a műveleti kártyák; a másik meghatározza azokat a speciális változókat, amelyeken az előzőeknek a műveleteket végre kell hajtani ? ez utóbbiak a változókártyák. Most valamennyi változó és konstans betűjelét egy oszlop tetejére írjuk, amely oszlop bármilyen, szükséges mennyiségben képes számjegyeket tartalmazni.
Ebben az elrendezésben, ha bármilyen formulát ki akarunk számítani, a műveleti kártyák csomagját úgy kell egymás után elhelyezni, hogy azok a műveleteket olyan sorrendben tartalmazzák, ahogy a formulában előfordulnak. Ezután egy másik kártyacsomagot kell összeraknunk, amely a változókat behívja a malomba, abban a sorrendben, ahogy dolgozni kívánunk velük. Minden művelete elvégzéséhez három további kártyára lesz szükség: kettő azon változókat és konstansokat, illetve ezek numerikus értékeit tartalmazza, amelyekre az előző műveleti kártya hatással van; a harmadik jelzi azt a változót, amelyben a művelet számszerű eredményét el kell helyezni.
Az analitikus gép ennél fogva rendkívül általános jellegű. Bármilyen formula értékét akarjuk kiszámíttatni, e számítás szabályait két kártyacsomag útján kell közölnünk vele. Ha ezeket behelyeztük, a gépet beállítottuk erre a speciális formulára.
Ha egyszer a kártyacsomagokat egy adott formulához összeállítottuk, azokat bármely későbbi időpontban ismét felhasználhatjuk, hogy a formula értékét más, esetleg szükségessé váló konstansokkal számítsuk ki újra.
Az analitikus gépnek így saját könyvtára lesz. Bármely,egyszer már összeállított kártyacsomag bármely későbbi időpontban meg fogja ismételni azokat a számításokat, amelyekre eredetileg létrehozták. Ekkor csak a konstansok numerikus értékét kell beadni.?
Babbage elképzelése rettentő modern. A gép titka a kártyacsomag. Ada Lovelace szellemesen azt írja, hogy ?a gép algebrai mintákat sző éppúgy, ahogy a Jaquard-féle szövőszék virágokat és leveleket. Ez a gép messzemenően több eredetiséget mutathat fel, mint amennyire a differenciagép valaha is igényt tarthat.?
Babbage elképzeléseit csak a huszadik század tudta teljes mértékben valóra váltani.

Augusta Ada Byron (1815-1852)

Az analitikus gép elveinek megismertetésében Adának óriási szerepe volt. 1815.december 10-én született George Gordon, Lord Byron és az ekkor már külön élő felesége, Annabella Milbanke egyetlen gyermekeként. Szülei egy hónapos korában váltak el, rövid élete folyamán nem is látta többé apját. Ennek ellenére erősen vonzódott hozzá, kívánságára a Nottinghamshire-ben lévő Byron-kriptában temették el 36 éves korában, 1852. november 27-én bekövetkezett halála után. Apja is nagyon szerette lányát, szenvedett attól, hogy nem láthatja, több versében a halál utáni találkozás reményét megemlítette.
Ada rendkívül tehetséges és csinos ifjú hölgy volt, jelentékeny szellemi és művészi képességekkel rendelkezett, már tizenöt éves korában tanújelét adta matematikai érettségének. Augustus de Morgan, a kor jól ismert matematikusa tanította, aki egyike volt az algebra reformereinek. Édesanyja is amatőr matematikus volt és a sokat betegeskedő lányában tartotta a lelket és erős akaratának köszönhetően folytatta Ada a tanulmányait. A felső körökhöz közel álló családban számos jó nevű matematikus fordult meg mint házitanító.
Igen nagy hatással volt Adára Mrs. Somersville, aki hosszú ideig csodált is kiemelkedő képességeiért. Rajta keresztül ismerkedett első férjével, Earl odf Lovelace-szel, aki ekkor még Lord William King volt. 1835-ben a 19 éves Ada feleségül ment a 30 éves férfihez. Három gyermekük született. A szülések és egyéb betegségek annyira megviselték testileg és lelkileg, hogy a matematikával való foglalatosság felhagyását is tervezgette.
Ada és Babbage ez időszak előtt ismerkedett meg. Mrs. de Morgan kísérte el a Babbage-hez tett látogatásaira. Egy ilyen látogatás alkalmával Ada megtekintette az analitikus gépet. Ezt írta erről: "Míg az estély többi résztvevője ugyanazzal az arckifejezéssel és érzéssel tekintett erre a szép készülékre, mint amit állítólag egyes vademberek tanúsítottak, amikor először láttak távcsövet vagy hallottak puskalövést, Miss Byron ? akármilyen fiatal is volt ? megértette működését, és átlátta a találmány szépségét."
Babbage később Giovanni Plana olasz csillagász barátja meghívására Torinóba látogatott, ahol egy válogatott társaság előtt ? e tagja volt Luigi F. Menabrea tábornok is ? könnyed stílusú előadássorozatot tartott. Menabrea-t megragadta a Babbage munkássága, és az előadásokról rövid beszámolókat írt, amelyet 1842-ben ki is adatott. Menabrea egyébként később Olaszország miniszterelnöke is lett.
Betegeskedése ellenére Ada a lovaglásnak hódolt. Megszállott fogadó volt lóversenyeken, ami miatt többször került pénzügyi válságba. Annyira eladósodott, hogy a családi drágaköveket is kénytelen volt eladni. Ezekben a tranzakciókban Babbage embereit használta fel. Férje és anyja felismerte játékszenvedélyét, de nem tudták a szerencsejátékok iránti vonzalmát legyőzni, illetve Babbage embereitől elszakítani.
Első férje halála után Wenworth bárója vette el, aki szintén hiába küzdött a lóversenyre járás ellen.
Ada az Olaszországi beszámoló megjelenése után elhatározta, hogy a beszámolót olaszról angolra fordítja. Babbage e hír hallatán arra buzdította az ekkor már 27 éves asszonyt, hogy lássa el jegyzetekkel a Menabrea dolgozatot. Az eredmény nem maradt el: a fordításban jegyzetek kétszer olyan hosszúak lettek, mint a mű maga. Az írás kiváló lett, és arról tanúskodik, hogy Ada az anyjától örökölt matematikai tehetségen túl apjától irodalmi vénát is örökölt. A fordítás külön érdekessége, hogy tartalmaz magyarázatként számos programot is, amelyeket később átvizsgálva tökéletesen működőnek találtak az analítikus gépen.
Babbage szóhasználatával élve Ada Byron volt az első computer, azaz olyan személy, aki a számítógépet használja. Ma a computer szó alatt a gépet értjük. A gép ugyan nem készült el, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a világ első programozójának Ada tekinthető, azaz olyan személynek, aki csak használja a számítógépet, de nem ő tervezi.
36 éves korában, valószínűleg rákban hunyt el. Élete messze túlszárnyalta kora asszonyainak életét. Bebizonyította, hogy a remény örök és győzedelmeskedhet a lehetetlen felett is.

Hermann Hollerith (1860-1929)

A lyukkártya alkalmazásának amerikai úttörője Herman Hollerith (1860-1929) volt, aki az Amerikai Statisztikai Hivatal alkalmazottjaként az 1890-es 10. népszámlálás közel 63 millió személyről és 150 ezer polgári körzetről beérkező adatainak feldolgozására rendezőgépet dolgozott ki. Az első eredmény már egy hónap alatt megszületett.
Minden adathoz egy lyukat, így minden polgárhoz egy lyukkombinációt rendelt, ezeket az 1 dolláros méretű, összesen 204 lehetséges helyen lyukasztható kártyán rögzítette. A kártya bekerült egy rendezőgépbe, ott elhaladt egy tűrendszer alatt, a lyukak alapján záródó tűk elektromágneseket hoztak működésbe, melynek hatására a körlapos számlálón a mutató egy egységgel előbbre lépett. A kártyák osztályozása félautomatikusan történt: amikor egy kártyáról az adatot a tabulátorba akarták vinni, egy külön osztályozó boksz előre meghatározott rekeszének fedele automatikusan kinyílt. A kezelő a kártyát a rekeszbe helyezte és a rekeszt kézzel zárta. Igy a kártyák bármilyen szempont szerint gyorsan csoportosíthatóak voltak. Hollerith ismerte fel elsőként, hogy a gyors feldolgozás érdekében alapvető feladat a nagy mennyiségű adat kódolása.
Hollerith gondolatatát vitte tovább az 1911-ben létrejött az első számítógép-felhasználó társaság, a Computer-Tabulator-Recording Company, vagy ismertebb nevén a CTR, amely nevét 1924-ben International Business Machines-re (IBM) változtatta.
Az elektromosság terjedésével motorok kerültek a számológépekbe, a hadiipar sürgetésére elkezdték a feldolgozási sebességet növelni, a mechanikus alkatrészeket elektromos jelfogókkal (relékkel) felváltani. 1931-ben a német Hollerith Társaság egy dugaszoló tábla segítségével vezérelhető gépet hozott létre.

Az egy dolláros bankjeggyel megegyező méretű kártyán 204 lyukhely található. A személy azonosító száma és neve középre került. Például a Par feliratú hely (jobb oldalon, a 3. sor 3. oszlopa) a családi állapotot rögzítette, a bal alsó közép rész szélén található számmezők az életkort írták le.

forrás: http://www.gagarin-starjan.sulinet.hu/tanany/szgtort/szgtort.htm